Jó, jóság
Jó, jóság A tárgyi világban a használható, alkalmas, az emberi magatartás terén az erkölcsi normáknak megfelelő, Istennel kapcsolatban a neki tetsző jelzője. Az ebből képzett főnév (jóság) az előbbi vonásokat egyesíti, elvont tuladjonságot fejezve ki.
1. A h. nyelvben tób = jó. Megfelelője a g. nyelvben többféle. Az agathosz = »erkölcsileg jó«, Istenre vonatkoztatva: »tökéletes«. A kalosz = jó, azt is jelenti: szép. Esztétikai vonatkozása is van, cselekedetekkel kapcsolatban: »nemes, dicséretes«. A khresztosz emberi magatartás jelzőjeként: jóságos, szelíd, hasznos.
2. Az ÚSZ-ben Jézus kiemeli, hogy jó (agathosz) egyedül Isten (Mk 10,17k). Mégis lehet az emberek jó vagy rossz cselekedeteiről beszélni (Mt 12,35). Isten jókra-gonoszokra felhozza Napját (Mt 5,45). A keresztyéneket Isten jó cselekedetekre teremtette (Ef 2,10), s minden a javukra van (Róm 8,28). A »jóság«, mely kegyelmi ajándék, bennük lehet (agathoszüné). - Isten országa jó gyümölcsöket követel (Mt 3,10) tőlünk. Jézus jócselekedetekre buzdítja tanítványait (Mt 5,16), olyanokra, amelyeket látva az emberek, Istent dicsőítik. Jót cselekedett az az asszony, aki előre megkente Jézus lábát drága olajjal, mert ezzel Jézus temetését akarta szolgálni (Mk 14,6). Jézus a jó Pásztor (Jn 10,11.14), aki életét adja juhaiért. A jóság itt az áldozatvállalást foglalja magába. A pásztori levelek igen gyakran használják a »kalosz« szót, néha egy-egy tisztség megfelelő elvégzésével, néha mással kapcsolatban (1Tim 6,12; Tit 2,7.14 stb.). - A khresztosz egyik jelentése: jóságos, hasznos. Ilyen Isten igája (Mt 11,30). Ilyen volt megtérése után Onézimosz, a szökött rabszolga (Filem 11). Ilyen Istennek felfoghatatlan, kegyes jóindulata, »jóságossága« (khresztotész) a bűnösök iránt (Róm 11,22; Ef 2,7; Tit 3,4).
BJ
