Hírnök
Hírnök Önkéntes, vagy megbízott hírvivő, aki beszámol az általa látott vagy hallott eseményekről, üzenetet közvetít vagy valamilyen közérdekű tudnivalót tesz közzé.
A polgári életben egy-egy nevezetes esemény kapcsán említi őket a B. Hírnök adta tudtul Jeremiás apjának, hogy fia született (Jer 20,15), s Adónijjának, hogy Salamon lett a király (1Kir 1,42kk). Hírnökök jelentették Jóbnak az egymást követő csapásokat (Jób 1,14kk). A fogoly Keresztelő Jánosnak a tanítványai vitték a híreket (Lk 7,18). Különösen is nagy jelentőségű volt a csatatérről érkező hírnök beszámolója (1Sám 4,12kk; 2Sám 1,2kk; 12,27; 18,19kk; 1Krón 10,9). A király rendeleteit olykor lovas futárok vitték szét az országba (Eszt 8,10). A jó hír vivője várva várt és örömmel fogadott személy volt (Ézs 52,7; Jer 20,15), míg a rossz hír közvetítője akaratlanul is elkeseredett, sőt gyilkos indulatokat szíthatott fel (2Sám 4,10; 18,19kk).
Isten hírnökei az angyalok (1Móz 18; Bír 6,11kk; 13,3kk; Lk 1,26kk; 2,9kk; 24,4kk), a Messiás (Ézs 61,1; Lk 4,18-19), a próféták és az apostolok (Mk 16,15; 1Tim 2,7; 2Tim 1,11). Szimbolikus értelemben szerepel a hírnök alakja néhány próféciában: ő adja hírül Isten határozatát a küszöbönálló szabadulásról vagy pusztulásról (Ézs 41,27; 52,7; Jer 51,31; Jel 18,1kk). (Ld. még FUTÁR, KÖVET).
