Gyógyít, gyógyulás

Teljes szövegű keresés

Gyógyít, gyógyulás A testi és/vagy lelki egészség helyreállítása, ill. helyreállása. A kettő rendszerint szoros kapcsolatban van egymással, mivel a B, ellentétben a g. dualista szemléletmóddal, az embert a test és lélek egységében látja. Ez nem zárja ki azt, hogy adott esetben az egyik vagy másik legyen hangsúlyos és álljon előtérben. A lényeg azonban a gyógyulás, ill. gyógyítás esetében mindig a teljes emberi egzisztencia helyreállítása. Tágabb értelemben a gyógyulás nem is valamilyen konkrétan meghatározható betegségből való meggyógyulást jelent, hanem általában az egzisztenciális értelemben vett jóllét helyreállását. Ilyen értelemben nem is csak egyénekre, hanem embercsoportokra, olykor egész népekre, főleg Izráelre vonatkozik.
a) Gyógyítás és gyógyulás az ÓSZ-ben
Orvosi értelemben vett gyógyulási esetekről az ÓSZ-ben viszonylag kevés helyen olvashatunk. Kevés szó esik az ORVOSokról, és akkor is rendszerint negatív hangsúllyal (2Krón 16,12). Az egyes BETEGSÉGEK regisztrálása, ill. a gyógyulás tényének a megállapítása a PAPOK feladata volt, elsősorban a külsőleg is felismerhető fekélyes, »poklos« betegségekkel kapcsolatban (3Móz 13,1kk). Szerepük azonban ebben a vonatkozásban a tisztaság-tisztátalanság tényének megállapítására szorítkozott, gyógyítási, orvoslási gyakorlatot nem foglalt magába.
Alapvetően meghatározó tény, hogy az ÓSZ szemlélete szerint a gyógyítás alanya, a gyógyulás forrása mindenkor maga Isten (2Móz 15,26; Jób 5,18; 5Móz 32,39; Hós 6,1), mint ahogy a betegség mögött is felismerhető az ő akarata. Isten helyett orvoshoz fordulni: engedetlenség (2Krón 16,12). Mivel Isten a gyógyító, a gyógyulás alapfeltétele az imádság (1Móz 20,17; 4Móz 12,13; 2Kir 20,5; Zsolt 6,3) és a bűnbánat, ill. a megtérés (Zsolt 41,5; 103,3; Jer 3,22; Hós 14,5).
A testi-lelki elesettség állapotából Isten gyógyíthatja meg az embert (Zsolt 6,3; 30,3; 41,5; 103,3). Jeremiás több ízben beszél arról, hogy Izráel engedetlensége miatt olyan állapotba került, elvből gyógyulásra van szüksége, amit csak Istentől várhat (Jer 8,18; 17,14).
A prófétai szemlélet Izráel Isten iránti engedetlenségét betegségként értelmezi, amelyből megtérésre és engedelmességre való készsége esetén Isten gyógyíthatja meg (Ézs 6,10; 57,18; Jer 3,22; 30,17; 33,6; 8,22; JSir 2,13; Hós 6,1; 14,5). Másnál hiába keresne gyógyulást Isten népe (Hós 5,13). Isten hatalma ebben a vonatkozásban sem csak Izráelre érvényes, hanem a többi népre is kiterjed, így a filiszteusokra (1Sám 6,3), Egyiptomra (Ézs 19,22) és Babilonra is (Jer 51,9). (Vö. ÍTÉLET)
Istennek a gyógyításban eszközei is vannak. Így a próféta (2Kir 20,5kk) és általában a nép vezetői, pásztorai. Ezek engedetlensége abban is megnyilvánul, hogy nem gyógyítják a rájuk bízottakat (Ez 34,4; vö. Zak 11,16). Isten igéje gyógyít (Zsolt 6,3). Izráel az EBED JAHVE sebei által gyógyult meg.
Isten, mint teremtő, minden felett tulajdonosként rendelkezik, ezzel függ össze, hogy gyógyító ereje a természetre is kiterjed (2Kir 2,22; Zsolt 60,4; Ez 47,8).
b) Gyógyítás és gyógyulás az ÚSZ-ben
Az ÚSZ gyógyítással, gyógyulással kapcsolatos híradásainak a középpontjában egyértelműen Jézus gyógyító tevékenysége áll. Erre már önmagában az a tény is utal, hogy a gyógyítással és gyógyulással kapcsolatos kifejezések túlnyomórészt az ev-okban és az ApCsel-ben fordulnak elő. Megjegyzendő, hogy a konkrét gyógyítási esetekkel kapcsolatos beszámolók gyakran magukon viselik azokat a formai jellegzetességeket, amelyek a korabeli B-án kívüli hellén irodalomnak az andresz (= isteni férfiak) csodás gyógyításairól szóló leírásaiban szerepelnek. Jézus gyógyító tevékenysége azonban tartalmilag amazokétól gyökeresen különbözik.
Jézus gyógyító tevékenysége az ÚSZ szemlélete szerint isteni hatalmának kifejeződése. Ezért vonatkozik rá az Ézs 6,10 jövendölése (Mt 13,14k par).
Jézus gyógyításai azonban mindenekelőtt MESSIÁS-voltának bizonyítékai. Az 1Pt 2,24 az EBED JAHVE-ígéret beteljesedését ismeri fel benne (vö. Ézs 53,5; Mt 8,17). E messiási önkijelentés jellegzetes alapvonása, hogy több leírás szerint Jézus minden beteget meggyógyított, akit hozzá vittek (Mt 4,23 par; 8,16k par; 14,34kk par). Mt 4,23 par felmutatja azt a jellegzetes összefüggést, ami abban áll, hogy Jézus csodái, így gyógyításai is nem önmagukban, hanem tanításával együtt értelmezhetőek. A konkrét gyógyítási esetek azt is bizonyítják, hogy bár a körülmények csodaszerűek, nem ez a hangsúlyos, hanem a teljes emberi egzisztenciát helyreállítani akaró szándék. Így a leprások meggyógyulása egyúttal megtisztulást is jelent (Mt 8,1kk par; Lk 17,12kk). Hasonló a helyzet a vérfolyásos asszony esetében (Mt 9,20kk) és egyéb gyógyítások alkalmával is. A gyógyulás alapfeltételei közé tartozik a Jézusban való hit (Mt 11,4kk; 8,13 par; 9,22 par; 9,29 par stb.). A gyógyítás gyakran jelent egyet a bűnbocsánattal (Mt 9,6; Jn 9,1kk; 5,14 stb). Jézus gyógyító tevékenysége bizonyítéka a démoni erők feletti hatalmának is (Mt 8,29kk par; 15,21kk par; Mk 1,23kk par).
A tanítványok is végeztek gyógyításokat, ez a tevékenységük Jézus megbízásán és felhatalmazásán alapul (Mt 10,1kk par). Lk 10,9 szerint Jézus ezt összekapcsolja az Isten országának meghirdetésére való megbízással. Az apostolok Jézus nevében gyógyítanak (ApCsel 3,6), ill. gyógyító tevékenységük összekapcsolódik az ev hirdetésével (ApCsel 5,12kk).
Az 1Kor 12,9 szerint a gyógyítás szerepel a kegyelmi ajándékok között. Jak 5,14 szerint ennek eszköze az olajjal való megkenés és az imádság.
SzCs

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages