Gonosz
Gonosz Valamilyen dolog hiányossága, értéktelensége (= rossz), vagy pedig valamilyen gondolat vagy személy elmarasztalható, káros, romboló (= gonosz) jellege.
1. Az ÓSZ-ben rac = gonosz, rossz. Nőnemű alakja rácáh jelenthet »gonoszság«-ot, ugyancsak a rcc = »gonosznak lenni« igéből eredő róca. Eredetileg ennek dologi értelme volt, pl. egy barom rosszul tápláltsága (1Móz 41,20). Később erkölcsi értelmet nyert: »gonosz valakinek a szemében« (1Móz 28,8). A »gonoszság emberei« kifejezés így egyszerűsíthető - »gonosz emberek« (Péld 28,5). »Gonoszság«-ról van szó 1Móz 6,5-ben, 2Móz 23,2-ben, Jer 44,9-ben. »Gonoszat tervezni«: Zsolt 140,3. Az ember által elindított gonoszságot Isten az ember fejére zúdítja büntetés formájában (5Móz 31,17). Ilyen értelemben igaz, hogy »ha valami baj (gonosz) éri a várost, az Úr nem munkálkodik?« (Ám 3,6b.). Másfelől az Úr rejt el a gonoszság elől (Zsolt 23,4). A gonosz mögött felfedezhető, hogy azzal Isten kegyelmesen látogathat is (Jer 29,11). Ritkán szól az ÓSZ elvontan a gonoszságról, inkább az egyes, egyedi gonosz dolgokat említi és ítéli el az ember erkölcsi magatartásában (Mik 2,1; Jer 7,24; Zsolt 28,3; 34,13-15). Ami a gonosz eredetét illeti, azt a bűneset története mondja el (1Móz 3,5.22). Csak a késői ÓSZ-i iratok - talán perzsa hatásra - szólnak megszemélyesítve a gonoszról, nemcsak mint Istennel szemben álló gyakorlatról vagy elvről, de személyes hatalomról (1Krón 21,2kk; vö. ROSSZ, GONOSZ LÉLEK, ROSSZ SZELLEM). Olyan nézetről viszont, hogy a Jó és a Gonosz egyformán erős és örök, eldönthetetlen harcban állnak egymással, az ÓSZ gondolkodásában szó sem lehet, ellentétben a perzsa dualizmussal.
2. A klasszikus g. nyelven a kakosz = »rossz« valamilyen hiányt fejez ki. Ebből erednek egyéb jelentései (gonosz, káros, értéktelen). A g. bölcselet egyik ága a gonoszt különálló, az embertől független valóságnak tekintette, másik ága viszont az emberi tudatlansággal magyarázta, amit felvilágosítással, jó hatással meg lehet szüntetni. - A másik g. szó ponérosz = »gonosz« első jelentésében, s csak második jelentése: »rossz«. Ponéria = »gonoszság«. E szó a ponosz = »munka, fáradozás« szóból ered, nyilvánvaló, hogy kapcsolatban áll a »szegény, segítségre szoruló, terhekkel megrakott« gondolatkörrel, innen a »kárt okozó«, erkölcsileg: »elvetendő« értelme.
3. Az ÚSZ-ben a kakosz mintegy 50-szer szerepel, ebből 26-szor Pálnál. A ponérosz 78-szor található meg, ebből 26-szor Mt-nál. Egész sor helyen találjuk mindkét fogalmat igei és főnévi formában. Ilyenkor a főnév a melléknévként jelzett magatartás (gonosz, rossz) forrását jelöli: gonoszság (ApCsel 8,22; Róm 1,29; 1Kor 5,8). Az ige pedig: »rosszal, gonosszal illetni valakit« jelentését hordozza (1Pt 3,13) vagy a »gonoszul cselekedni« értelmét (1Pt 3,17; 3Jn 11). A gonosz nem Istentől jön (Jak 1,13), hanem az emberi szívből, gondolatokból (Mk 7,21k; 1Tim 6,10; Jak 3,8; 1Pt 3,10). Sokszor találjuk a kakosz szót emberek jelzőjeként, tulajdonságaként (Mt 21,41; 24,48; Fil 3,2; Tit 1,12; Jel 2,2). Pál hangsúlyozza, hogy az ember gyakran saját akarata ellenére cselekszi a gonoszt (Róm 7,15.17-19.21-23). Ezt nem lehet neveléssel, jóakarattal megváltoztatni, ezen csak Isten könyörülete segíthet (Róm 7,25). Viszont a már megváltott keresztyén ember szabad lelkiismerettel harcolhat a gonosz ellen és köteles távoltartani magát attól (Róm 12,17.21; 16,19; 1Kor 10,6; 1Pt 3,11; Kol 3,5). A politikai hatalom eszköz lehet Isten kezében a gonoszság visszaszorítására, korlátok közt tartására (Róm 13,4). Jézus jól ismeri az ember eredendően gonosz voltát (Mt 7,11), velük szemben egyedül Isten a jó (Mk 10,18). Különösen veszélyesnek tartja a »megkeményedés«, elzárkózás gonoszságát (Mt 12,34.39). Bár minden ember gonosz, vannak, akikre ez a jellemző (Mt 5,39). (Vö. SÁTÁN, ÖRDÖG).
BJ
