Gazdag, gazdagság
Gazdag, gazdagság A jólétben, bőségben élő ember jelzője, ill. ezt az állapotot kifejező elvont főnév. Ezenfelül Isten egyik tulajdonsága.
1. Az ÓSZ-ben a »gazdag« melléknév: cásír kb. 25-ször, a »gazdagság« = cóser főnév 37-szer (a »gazdagnak lenni« ige: 17-szer) fordul elő. a) A legrégibb társadalmi állapotot tükröző történeti művekben csak ritkán fordul elő (1-5Móz; Bír), mintegy 15 esetben. A nomád vagy félnomád társadalmakban még nem volt erős a vagyoni különbség. Ezért erkölcsi problémákat sem vetett fel a gazdagság, mely a juhnyájak vagy az egyéb állatállomány bőségét jelentette, esetleg szolgák és nemesfém birtoklását (1Móz 13,2; 30,43). Mint ilyent, Isten adományaként tartották számon. b) A királyság kialakulásával megjelent a gazdagság és szegénység ellentéte, annak minden erkölcsi következményével együtt. A széles tömegek szegények voltak, egy szűk réteg pedig vagyonos. A próféták élesen elítélték azokat, akik egyik házat a másik után szerzik maguknak (Ézs 5,8-9; Mik 2,2), akik embertársukat sanyargatják (Ézs 3,5), jogtalan rendeleteket hoznak (Ézs 10,1), szétszakítják az erkölcsi köteleket (Jer 5,5b), alattomossággal gyűjtik vagyonukat (Jer 5,27b; Mik 6,11-12), rabszolvágá teszik a szegényeket (Ám 2,6b), elnyomják a szegényt, árvát, özvegyet az ítéletben (Ézs 1,23b; Ám 5,12; Mal 3,5) és erőszakkal gyűjtik a kincseket (Ám 3,10b). Az ilyenek el fogják veszteni gazdagságukat, büntetésként (Jób 27,19). Ézs 53 párhuzamos jelentéssel használja a »gazdag« és a »gonosz« jelzőket. c) A bölcsességirodalom szemlélete eltér a prófétákétól a gazdagság megítélésében. Dicséri a biztonságot, szorgalmat, tekintélyt, bölcsességet, ami a vagyonnal összefügg (Péld 10,15; 14,20; 10,4b; 24,3-4), az ura vagyonát gyarapító asszonyt (Péld 31,10-25). De ismeri a gazdagság árnyoldalait, kísértéseit is (Péld 28,11; Préd 5,9-11; Zsolt 49,7; 52,9; Jób 21,7; 20,15).
2. Az ÚSZ-ben a gazdag: plousziosz, a gazdagság: ploutosz (vö. MAMMON).
a) Jézus álláspontját világosan tükrözik a syn-ok. Mt és Mk kifejtik, hogy az egész világ megnyerése sem éri meg, hogy az ember lelke (élete) elvesszen (Mt 16,26). A gazdag csak nehezen mehet be Isten országába (Mk 10,25). Az ige befogadásának egyik akadálya a gazdagság csábítása (Mt 13,22). A földi kincsek gyűjtése kétséges vállalkozás (Mt 6,19-21). A szegény özvegy két fillére megszégyeníti a gazdagokat (Mk 12,41-46). Lk Krisztus követése egyik feltételeként a vagyon eladását említi (18,22-23). Gazdagságunkat nem vihetjük magunkkal a másvilágra (12,20-21). Sokszor használja fel a gazdagság fogalmát átvitt értelemben, Isten országa egy-egy vonása felmutatására (14,12-14; 16,1), bemutatta a szegények és gazdagok kiáltó ellentétét (16,19-20). Ismeretes nála az »Isten szerinti« gazdagság fogalma, mely nem anyagi természetű (12,21).
b) Pál apostol a gazdagságot Istenre, Krisztusra és a gyülekezetre vonatkoztatja. Isten jósága (Róm 2,4), dicsősége (Róm 9,23), kegyelme (Ef 1,7), irgalma (Ef 2,4), öröksége (Ef 1,18) végtelenül gazdag. Krisztus gazdagsága minket is meggazdagít (2Kor 8,9), igéje, ajándékai gazdagon jelen vannak a gyülekezetben (Kol 3,16; 1Kor 1,7). Az apostol bár szegény, élete sokakat gazdagít (2Kor 6,10). A pénz szerelme viszont minden rossznak a gyökere (1Tim 6,9-10).
c) A többi ÚSZ-i irat Zsid 11,25-26-ban Mózes példa a gazdagságról való lemondásra. Jak keményen inti a gazdagokat (1,10; 4,13-16; 5,1-6). A Jel szól a gazdag kereskedők vagyonvesztéséről (18,3.15.17.19), az ál-gazdagságról (3,17k).
BJ
