Gallio

Teljes szövegű keresés

Gallio Akhája helytartója. - Kr. e. 3 körül született HISPÁNIÁban. Eredetileg Marcus Annaeus Novatus-nak hívták, de miután L. Junius Gallio - apjának, idősebb Senecának és Ovidiusnak a barátja - adoptálta, azóta Junius Annaeus Gallió-nak nevezte magát. Testvére volt Senecának, a filozófusnak, Nero nevelőjének és Marcus Annaeus Melá-nak, a földrajztudósnak, Lucanus költő atyjának. Seneca egyenes jellemű és szeretetre méltó férfinak jellemezte. Egy költő dulcis-nak (kedves) nevezte.
Kiváló szónok volt, előbb praetor, majd konzul lett, aztán Akháját igazgatta. A székhelye Korinthus volt. A GALLIO-FELIRAT értelmezésétől függően 51-52, ill. 52-53 között volt Akhája helytartója. Ebben az időben vádolták be a zsidók Pál apostolt - valószínűleg a korinthusi tartózkodása utolsó hónapjaiban - mint vallásháborítót (ApCsel 18,12-17). Gallio a vádat visszautasította, mivel a zsidó vallási kérdésekben egyik pártnak sem akarta a pártját fogni, és elnézte, hogy Szoszthenészt, a zsinagógai elöljárót az ítélőszéke előtt megverjék. Galliónak ez a magatartása, amely valószínűleg a rómaiaknak a zsidókkal szembeni gyűlöletéből fakadt, azt is mutatja, hogy a keresztyénség ekkor még a zsidósághoz mint »religio legitimá«-hoz tartozott. Ez tette lehetővé a keresztyénség szabad hirdetését. Gallio ítélőszéke egyébként a mai napig is látható.
Később visszakerült Rómába. Mivel azonban belekeveredett a Nero elleni összeesküvésbe, amelynek során Nero a testvérét, Senecát öngyilkosságra kényszerítette, Gallio - jóllehet először megbocsátottak neki -, végül maga is öngyilkos lett Kr. u. 66-ban.
BF

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT