Fönícia

Teljes szövegű keresés

Fönícia A Földközi-tenger K-i partján, Izráeltől É-ra fekvő terület neve. G. Phoiniké a bíbor jelentésű to phoinikoun szóból. A bíborfestés fontos iparága, a különböző árnyalatú bíboráru híres kiviteli cikke volt az országnak. Ezen a néven csak az ÚSZ-ben. Az első keresztyénüldözés következtében ide is menekültek (ApCsel 11,19), Pál többször Fönícián áthaladva megy Jeruzsálembe (ApCsel 15,3; 21,2k).
Az ÓSZ csak egyes városait említi, amikor erről a területről beszél (ld. BIBLÓSZ, SZIDÓN, TÍRÚSZ). Egységes állam soha nem jött létre ezen a területen, csak városkirályságok, melyekhez változó nagyságú területek tartoztak. A terület legnagyobb részét hegyek borítják (ld. LIBÁNON, ANTILIBÁNON), a termékeny tengerparti sáv keskeny, néhol teljesen eltűnik. Az izráeli államalapítás előtt Fönícia és KÁNAÁN egy területi-földrajzi egység volt, azonos lakossággal, nyelvvel, vallással, kultúrával (eltekintve attól, hogy az egész területen többféle nép töredékei éltek). Több jel mutat arra, hogy az ÓSZ eredetileg ezt az egészet nevezte Kánaánnak: Kánaán elsőszülöttének nevezi Szidónt (1Móz 10,15-18), kánaániaknak a tenger melletti királyokat (Józs 5,1), Kánaán és Szidón együtt (Ézs 23,11kk), Kánaán földjét veszik birtokba egész Sareptáig (Abd 20). Még az ÚSZ-ben is a Mk 7,26 sziroföníciainak, a párhuzamos Mt 15,22 kánaáninak nevezi a Tírusz és Szidón vidéki pogány asszonyt. Fontos ennek az egységnek a szem előtt tartása a B-i tudományokban: minden föníciai lelet azt a kánaáni kultúrát világítja meg, amely annyira hatott az ÓSZ népére. Jellemző: az UGARITi leleteket a kánaáni kultúra tárgyalásánál szokták ismertetni.
A föníciai városok Kr. e. 3000 körül keletkeztek. A 3. évezred közepén már élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak Egyiptommal (bibloszi hajók rajza Egyiptomban, egyiptomi készítésű vázák Bibloszban). Innen szerezte be Egyiptom évezredeken át az építkezéshez, hajóépítéshez szükséges fát: a libánoni cédrust, fenyőféléket. Szívesen szállítottak innen Mezopotámiába is.
A 2. évezred második felében É-on hettita, D-en egyiptomi befolyás alatt állt, ennek erőssége mindig az illető hatalmak erősödésétől-gyengülésétől függött. Kr. e. 1200 táján a tengeri népek pusztítják végig. A 12. szd.-tól egyre több kereskedelmi telepet létesít a Földközi-tenger partjai mentén, szigetein, eddig mintegy száznak bukkantak a nyomára (leghíresebb a 9. szd.-ban alapított, hamarosan független tengeri hatalommá váló KARTHÁGÓ). 880-tól Asszíria, majd Babilon adófizetője. Több pusztító hadjáratot kihever és megtartja jelentőségét a tengeri kereskedelemben, bár egyre erősebb vetélytárssá válnak a g.-ök. Nagy Sándor hadjárata, Tírusz eleste (332) után a Szeleukidáké, majd a Római Birodalomnak a része, hajdani jelentőségét már nem éri el. Kultúrálisan is a hellénizmus hatása alá kerül.
A világ első nagy hajós, kereskedő népe. Feldolgozva, festve adják el a hátországból és szomszédos országokból származó gyapjút, a Kis-Ázsiából vett vasat, karavánok szállította elefántcsontot. Híres volt üveggyártásuk. Egyiptom és Mezopotámia közt feküdt az ország, mindkét világ kultúrája hatott rájuk. Kultúránk történetébe közvetítőként írták be a nevüket. Az ókori KÖZEL-K vívmányait jórészt ők közvetítették a g.-ök felé. A hangjel-(betű)írás feltalálói és elterjesztői (vö. ÍRÁS). Valamennyi európai és a h. írás is az ő ábécéjükre vezethető vissza. A g. Biblosz (biblion = könyv) szó Biblosz város nevéről származik. Egyiptomból hozták és mindenfelé elterjesztették az írásra szolgáló papiruszt, a papír ősét. Ez azonban sérülékeny, így saját irodalmukat csak későbbi hivatkozások, nem pontos idézetek alapján ismerjük. Az ugariti szövegek felfedezéséig írásos hagyatékukat csak feliratok képviselték.
Hírámtól, Tírusz királyától szerez be Dávid cédrusfát és mesterembereket palotája építéséhez (2Sám 5,11), ugyanúgy Salamon nagyszabású építkezéseihez (1Kir 5,15-26), ő a természetbenieken kívül bizonyos területet is átengedett Hírámnak fizetségképpen (1Kir 9,10-14). Ugyancsak tíruszi tengerészeket - és minden bizonnyal hajóépítőket - alkalmaz vörös-tengeri flottájánál (1Kir 9,27).
ÁHÁB felesége Jezábel, a szidóniak királyának, Etbaalnak a lánya, gyászos szerepet játszott Izráel történetében (1Kir 16,31; 19,1kk; 21). Érdekes módon mégis a szidóni fennhatóság alá tartozó SAREPTÁba menekül Illés (1Kir 17,8k).
CP

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT