Elbizakodik
Elbizakodik A fogalom jelölésére a h. gá’ah és a g. hübrizo, hüperéphanéó, ill. ezek származékszavai szolgálnak. Amíg a hüperéphanéó a helytelen önismeretből, torz önértékelésből eredő kevélységre utal, addig a hübrizo az elbizakodottságnak azt a formáját jelenti, amikor is valaki elveszítve a »helyes mértékeket«, a másikat semmibe sem véve, magát akár tettlegességre is ragadtatja.
A szó jelentése: többnek mutatni magát, önámító vagy másokat megtévesztő módon önmagában, lehetőségeiben, adottságaiban bízni, az Isten adta helyes mértéket áthágni, gátlástalan önérvényesítésbe fogni. Tehát többnyire negatív értelemben használatos, elvétve azonban pozitív jelentéstartalommal is előfordul (pl. Zsolt 47,5; Náh 2,3).
A B voltaképpen az elbizakodást, a többnek mutatkozni, látszani akarást említi az ember ősbűneként, mellyel megejtette őt a Sátán: »…olyanok lesztek, mint az Isten…« (1Móz 3,5). A B beszél a szívnek (Zsolt 131,1), a szemeknek (Zsolt 101,5), a léleknek (Péld 16,18) az elbizakodásáról.
Elbizakodáshoz vezethet a nagy gazdagság (Ez 28,5; Lk 12,16kk; Jel 3,17), az erő és hatalom (1Sám 17,42; 2Krón 25,19; 32,7k; Jer 48,29; Ez 7,24; Mt 26,33.35), az Istenhez való helytelen viszonyulás (1Móz 11; 5Móz 1,42kk).
A B az elbizakodást az istenkáromlással együtt említi (Mk 7,22; Róm 1,30; 2Tim 3,2). »Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt« (Péld 16,5); »az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad« (1Pt 5,5 vö. Péld 29,23). Az ÓSZ-ben különösen is az ún. bölcsességirodalom óv az elbizakodástól (Péld 8,13; 16,18k), a prófétai bizonyságtételnek pedig egyik centrális témája Istennek az elbizakodottságot sújtó ítélete (3Móz 26,19; Ézs 13,11; Jer 13,9; Ez 7,10.20; 16,56; Hós 5,5; 7,10; Ám 6,8; 8,7). Az ÚSZ-ben többnyire himnikus és parainetikus szövegekben, bűnkatalógusokban fordul elő (Mk 7,22; Róm 1,30; 2Tim 3,2; Jak 4,6).
DI
