Elalvás
Elalvás Átmenet az ébrenlétből az alvásba, aminek tapasztalati velejárója és nélkülözhetetlen eleme az álom. Ezért használja a B is az elalvásra az »álomba merül«, »elnyomja az álom« kifejezéseket (Lk 9,32; ApCsel 20,9).
1. Fizikai értelemben
Az elalvás, alvás Isten nagy ajándéka. Rendelt ideje az éjszaka. Bár a fáradt test pihenni vágyik, nem természetesen jön az elalvás. A gondok, bajok ébren tartják az embert (Zsolt 22,3; 102,8). Istenben elcsendesedve, kezébe mindent letéve, a hívő ember békességben fekszik le, és elalszik (Zsolt 3,6; 4,9). Az Úr pedig felüdíti mind a testet, mind a lelket (Zsolt 127,2; Péld 3,24).
2. Szellemi értelemben
A testi elalvás szükséges és hasznos, a lelki-szellemi elalvás viszont káros, sőt végzetes lehet, amit Isten ítéletként bocsáthat emberekre, népekre (Ézs 29,10kk; Róm 11,8; Mt 13,15; ApCsel 28,27; Zsolt 76,7; Jer 51,9.57). Aki már lelkileg felébredt, az is elaludhat (Ef 5,14; 1Thessz 5,6k). Azért, hogy ez ne következzék be, szüntelen imádkozni kell (Zsolt 13,4; Mt 26,41). Különösen is fenyegeti Isten népét az elalvás Krisztus visszavárása tekintetében (Mk 13,35k). Lelkileg mindig készen kell lenni a menyasszonyhoz hasonlóan, akinek a szíve akkor is ébren van, amikor alszik (Énekek 5,2).
3. A halálról
Az elalvás szelíd és reményteljes beszéd a halálról. Elalvásról beszélt Isten Mózesnek, amikor arról az időről ad neki kijelentést, amikor már nem él (5Móz 31,16). Dávid eljövendő halálát is elalvásnak nevezi Nátán (2Sám 7,12). A Dán 12,2 általában elalvásnak nevezi a halált. Jézus is elalvásnak nevezi több ízben a meghalást (Mt 9,24; Jn 11,11-13). A halál elalvás, amiből Jézus felébreszthet (Jn 11,11). Többször így beszél Pál apostol is a halálról (1Kor 1 5,6-8.51; 1Thessz 4,13).
4. Istenről
Isten sohasem alszik el. Bár az ember sokszor ezt gondolja (Zsolt 44,24), nem alszik Izráel őrizője (Zsolt 121,3k).
NA
