Egy, egység
Egy, egység Az »egy« (h. 'ehád, g. heisz) kifejezést a B nemcsak számnévi jelentésben használja, hanem teológiai, hitvallásos mondanivalók kifejezésére is. Legtöbbször egyedülit, egyetlent is jelent, különösen akkor, amikor Isten vagy Jézus Krisztus lényére, munkájára utal. Hitvallássá azáltal válik, hogy az egy Isten megvallásával hallgatólagosan vagy kifejezetten tagadja a többi isten létezését vagy hatalmát.
Az »egység« ontológiai vagy funkcionális összetartozást fejez ki, és szintén teológiai és hitvallásos mondanivalót hordoz.
1. Isten egyedüli, egyetlen voltát hirdeti klasszikus megfogalmazásban 5Móz 6,4. Ez a szilárd elvi monoteizmus kategorikusan kizár mindenféle emberi megistenülést (1Móz 3,22) és a politeizmus mindenféle formáját (vö. 1Kir 8,39; Zsolt 72,18; Ézs 37,16; 44,24; 63,3; Mal 2,10 stb.). Ezek a helyek nem csupán Isten személyének egy-voltát hirdetik, hanem azt is, hogy egyedül ő a cselekvő, csodatevő, teremtő, gondviselő hatalom. Ugyanígy szól az ÚSZ is Istenről (Mt 23,9; Mk 10,18; Róm 3,30; 16,27; Jak 4,12). Sőt ezt a fogalmazási módot átviszi Jézusra is (Róm 5,12-18; 2Kor 5,14).
2. Jézusról szólva az ÚSZ így fogalmazza meg Jézusnak és küldetésének egyedüli voltát: ő az egyszülött (Jn 1,14; 3,16), egyetlen Mester (Mt 23,10), egyetlen Úr (1Kor 8,6) egyetlen közbenjáró (1Tim 2,5), aki önmagát adta egyetlen áldozatul egyszer s mindenkorra (Zsid 7,27; 10,12).
3. Ugyancsak fontos mondanivalója a B-nak az Atya és a Fiú egysége (Jn 10,3; 17,11; 1Jn 2,23.)
4. Isten Lelke egységet teremt (Ef 2,18; 4,4; 1Kor 12,9.11.13).
5. Nemcsak az Atya és Fiú egységéről vall az Írás, hanem az Úr Jézus Krisztus és a gyülekezete, népe egységéről is (Jn 10,16 és Ef 4,4-6).
6. Az egy Isten által elhívott nép egy oszthatatlan egységet alkot (Jn 17,11; ApCsel 4,32; 1Kor 12,12-13; Gal 3,28; Ef 5,28-32; Kol 3,15).
7. Ugyancsak az egy szóval jelöli a B Isten minden mást megelőző, vagy magába foglaló rendelkezését. Így szól a Lk 10,41-42-ben Jézus az egy szükséges dologról, mely minden mást meg kell hogy előzzön, a Mk 10,21-ben arról, hogy a gazdag ifjúban még egy valami hiányzik (aminek hiánya az összes többit értelmetlenné teszi).
HP
