Domitianus
Domitianus Titus Flavius Domitianus római császár Kr. u. 81-96 között. Vespasianus császár fia, Titus testvére, akit halála után követett a trónon. Trónra kerüléséig többször volt konzul.
Uralkodása kezdettől fogva önkényeskedő, zsarnoki rémuralom volt, melynek középpontjában személyének istenként valcí tisztelete állott. Megkövetelte, hogy a K-i hellénisztikus királyságok mintájára, »úrnak és istennek« (dominus et deus) tekintsék, amint ezt Martialis római költő epigrammáiból tudjuk (5. könyv 8,1). Ezzel, korát messze megelőzve, a később kiterebélyesedő császárkultusznak vetette meg az alapjait.
Domitianus császár idején lehetett az a nagyméretű keresztyénüldözés, amelyre a Jel-ben történnek utalások: az üldözések utórezgései a 2-3. r.-ben; a 92-93-as nagy éhínség Kisázsiában (6,5), a hét római császár felsorolása a 17,10-ben, ahol a hatszázhatvanhatos számú hatodik (13,18) Domitianusszal azonos, ekkor teszik Kisázsiában is kötelezővé a császár istenként való tiszteletét (2,13). Ezt valószínűsíti az a tény, hogy az óegyházi hagyomány is az ő korára helyezi a Jel keletkezését. A pontos azonosítást megnehezíti az, hogy a Jel a kortörténeti utalásokon túl régebbi hagyományanyagot is tartalmaz, innen érthető, hogy némely kutató Nero korára utaló célzásokat lát a Jel-ben.
VG
