Dögvész
Dögvész Súlyos, járványos fertőző betegség, mely legtöbször halált okozott. Isten büntetését, csapását látták benne a szentírók.
Az ÓSZ egyik szava a deber, amit magyar B-nk legtöbbször »dögvész«-nek fordít (pl. 2Móz 5,6; 9,3.15). Több szava van azonban: maggépáh (4Móz 14,37; Zsolt 106,29); nákah (3Móz 26,21; 4Móz 11,35; 5Móz 28,59), nágaf (2Móz 12,23; Józs 22,17), negac (2Móz 11,1; 1Sám 6,4) a fekély, a csapás kifejezésére, mely talán ugyanannak a betegségnek különféle változatait jelöli.
A kolera, kiütéses tífusz, hólyagos himlő, bubópestis minden B-i országban (Egyiptom, Filisztea, Júda és Izráel, Szíria) ismerős volt az Ókorban. A dögvész leginkább a bubópestisre vonatkozott, mely a nyirokmirigy-duzzanatról nyerte a nevét. Rendkívül fertőző volt, magas lázzal, elesettséggel, vérmérgezéssel járt, egész városokat, hadseregeket volt képes kiirtani, népes vidékeket elpusztítani. Akkor még nem tudták, hogy a patkánybolha élősdije terjeszti. Annál érdekesebb, hogy az »ártalmas bogarak« (2Móz 8,12-18) elszaporodása után következett be az 5. egyiptomi csapás: a döghalál, majd a 6. csapás a hólyagos fekély (2Móz 9,1-12). Az sem véletlen, hogy a filiszteusok arany egerek és fekélyek készítésével áldoztak a járvány után, Herodotosz g. történetíró pedig arról emlékezik, hogy Szanhérib asszír seregét úgy ellepték a patkányok, hogy még az íjhúrokat is megrágták (II.,141). Ezzel az adattal egybevág a 2Kir 19,35-ben található B-i tudósítás, mely elmondja, hogy az Úr egyetlen éjszaka megtizedelte az asszírok seregét.
A szentírókat a dögvész büntetés-jellege foglalkoztatta. A büntetést Isten küldte, gyakran egyéb csapásokkal (éhség, háború) együtt. Az ellenségre (filiszteusok, asszírok) bocsátott döghalált Isten szabadításaként értékelték. A lázadó izráeliták elleni fenyegetések egyike a pusztai vándorlás során a dögvész (4Móz 17,11-15). Ez volt Dávid engedetlen népszámlálásának egyik következménye (2Sám 24,13-15), amit Isten csak a király szívből jövő bűnvallása után hárított el. Salamon, templomszentelési imájában előre kéri az esetleges döghalál elhárítását (1Kir 8,37-39). A próféták közül Ámós arra figyelmeztet, hogy a nép a dögvész ellenére sem hagyott fel bűneivel (4,10). Hab 3,5 költői képe az ítéletre közeledő Úr előhírnökének ábrázolja a dögvészt. Jer 15,2 Júda elleni próféciája az éhség, fegyver és fogság mellett említi. Ez 5,12 jelképes számadata szerint Jeruzsálem »egyharmada« fog döghalállal elpusztulni. Zsolt 78,50 az Isten által elvégzett történelmi tettek között sorolja fel az egyiptomi 5. és 6. csapást, a döghalált. Jób 27,15 a gonosz ember utódai büntetései között említi. A LXX a dögvészt némelykor egyszerűen »halál«-nak (thanatosz) fordítja (2Móz 9,3). A fogalmat pontosabban adja vissza a loimosz szó, mely 4Makk 15,32-ben fordul elő.
Az ÚSZ-ben a végidők jeleinek egyike a döghalál, dögvész vagy pestis (Mt 24,7). Még kevesebb kézirat említi a Mk 13,8 és Lk 21,11-ben. Mindkét helyen bizonyos területre kiterjedő járványról olvashatunk. A Jel-ben a sárga lovas neve: halál. A dögvész megszemélyesítésére gondolnak itt a magyarázók (6,8). Ugyancsak a »halál«, azaz a dögvész megszemélyesítésével találkozunk a Jel 18,8-ban.
BJ
