Dísz
Dísz Valakinek vagy valaminek jelenlétével széppé vagy szebbé tételét jelentő dolog, tárgy vagy tulajdonság.
1. Aki tehette, Izráelben is viselt ékszereket díszként, elsősorban a nők (1Móz 24,22; 35,4; Énekek 1,10; Jer 2,32; 4,30; Ez 16,12). Egymás után 13 nők által viselt ékszert sorol fel az Ézs 3,18-21. Az ékszerek mellett természetesen díszül szolgáltak a különleges, szép ruhák (2Sám 1,24; Ézs 3,22-23). Viseltek persze a férfiak is ékszert, elsősorban gyűrűt, pecsétgyűrűt (1Móz 38,18; Jer 22,24; Jak 2,2), de karkötőt (2Sám 1,24) és nyakláncot sem csak a nők hordtak (2Móz 35,22; 4Móz 31,50). Az arany és ezüst mellett a drágakövek is díszül szolgáltak (1Krón 29,1k). Különösen ünnepi alkalmakkor hordtak díszes öltözetet és ékszereket (Zsolt 29,2; 96,9). A vőlegény és menyasszony a menyegző alkalmával viselt díszes öltözetet és ékszert (Ézs 61,10; Énekek 3,11; Jer 2,32; Jel 21,2). Megkülönböztetésül sok és sokféle díszt viseltek a királyok (2Sám 1,10; Zsolt 45,4). Díszes ruhát viseltek szolgálat közben a papok, különösen is ékes, drágakövekkel, arannyal díszített ruhát viselt a főpap (2Móz 28,2kk). Magas rangú állami tisztviselők hordtak a kitüntetés jeleként is aranyláncot és gyűrűt (1Móz 41,42; Dán 5,29). Az ünnepi alkalmak fényét koszorú és virágdísz fokozta (Ézs 28,1). Dísznek számított nőknél az arc, ill. a szem kifestése (2Kir 9,30; Jer 4,30; Ez 23,40), a haj rendezése (Ézs 3,24; 1Tim 2,9; 1Pt 3,3). A gyász, bűnbánat és ítélet idején nem hordtak ékszert és díszes ruhát (2Móz 33,4.6; 2Sám 3,31; JSir 1,6; Ez 16,39). A túlzott pompa ellen hirdet ítéletet a próféta (Ézs 3,16kk).
2. Átvitt értelemben is használja a B a szót, úgy, hogy a díszt valami testi vagy lelki tulajdonság jelenti. Így dísz a testi szépség (1Móz 12,11; 24,16; 39,6; 1Sám 9,2; 16,12; 25,3; 2Sám 11,2; 14,25; Zsolt 45,3; 1Kir 1,6; Énekek 1,8 stb.). Az ifjak, férfiak dísze az erő (Bír 8,21; 1Sám 14,52; 1Kir 2,2; Péld 20,29) vagy az atyák (Péld 17,6). Az öregek dísze az ősz haj (Péld 16,31; 20,29) és az unokák (Péld 17,6). A királynak nagy nép ad ékességet (Péld 14,28). Ha Jeruzsálemnek a juhnyáj a dísze, semmivé lesz (Jer 13,20), akiknek Egyiptom, megszégyenülnek (Ézs 20,5) - mondják a próféták. Egyébként is áll mindezekre az apostol figyelmeztetése, hogy ne külső dísz legyen az ékesség. Az igehely asszonyokról beszél, de mindenkire egyformán áll (1Tim 2,9; 1Pt 3,3). - A Messiás alakja ékesség nélkül való (Ézs 53,2).
3. Más dísz az, ami kívánatos és maradandó. Az a boldog nép, akinek ékessége, dísze az Úr (Zsolt 89,18; 149,9). A fiatalnak dísze az apai intéshez és az anyai tanításhoz való ragaszkodás (Péld 1,8k), az Úr félelmét jelentő bölcsesség (Péld 4,7kk), a megbocsátás (Péld 19,11), az a méltóság, amelyet az Úr adott az embernek (Zsolt 8,6), az istenfélőhöz illő jó cselekedetek (1Tim 2,9), a szelíd és csendes lélek (1Pt 3,3).
4. Izráelnek lehet dísze a templom (Ézs 64,10), dísszé teheti azt maga az Úr (Ézs 60,7), úgyannyira, hogy az egész föld dísze lesz (1Krón 22,5). Isten a maga díszének szánta Izráelt is (Ézs 46,13; Jer 13,11), a megtért Jeruzsálemet külön is (Jer 33,9). Említi a B Isten ékességeként a szentládát (Zsolt 78,61), a templom díszeként az aranyat (2Krón 3,6). Júda díszének mondja Jeruzsálemet (Zak 12,7). Tirusz dísze az idegen harcosok pajzsai (Ez 27,10). Babilon a káldeusok dísze (Ézs 13,19). De szó van a Karmel díszéről (Ézs 35,2), a fák ékességéről (3Móz 23,40), az ember ékességéről (Zsolt 8,6), a test ékes és ékesség nélkül való részeiről is (1Kor 12,23).
ZG
