Díj
Díj H. szákár = díj, bér; szákar = bérel; szákir = napszámos, zsoldos katona; g. miszthosz = bér, jutalom, büntetés.
Megfelelő díjazásért bérelni lehetett igavonó állatot (2Móz 22,14), zsoldos katonát (Ézs 16,14; 21,16; Jer 46,21), vagy egész hadsereget. Ilyen értelemben beszél Ézs 7,20 az Eufráteszen túl bérelt késről, az asszír királyról, akit Áház drága áron bérelt fel Arám és Izráel ellen (2Kir 16,7-9), és aki végül Júda önállóságát is elvette. Idegen seregek felbéreléséről szól még 2Sám 10,6; 2Kir 7,6; gonosz emberek felbéreléséről Bír 9,4; Ezsd 4,5; Neh 6,12k; 13,2.
Voltak Izráelben napszámosok is. A törvény a napszámosok jogait is megszabja. A napszámosok bérét még aznap este meg kellett adni (3Móz 19,13; 5Móz 24,14; vö. Mt 20,8). Bizonyos, hogy a napszámosnak nehéz élete volt (Jób 7,1.2; 14,6), az volt a cél, hogy végül önállóvá váljék (3Móz 25,40.50). Addig is, amíg nehéz helyzetben van, védi őt az Úr (5Móz 15,18; 24,14.15; Mal 3,5). Aki munkát végez, méltó a maga bérére (1Móz 29,15-20; Lk 10,7; 1Tim 5,18). Ez a gyülekezeti munka végzőire is érvényes (1Kor 9,4kk).
A teljes B-n végigvonul az a gondolat, hogy Isten maga is megadja az emberi cselekedetek jutalmát. Megajándékozza azokat, akik parancsolatait megtartják (2Móz 20,6; 3Móz 26,3-13; 5Móz 28,1-15; Zsolt 19,12; Ézs 61,8; Mt 5,12; 10,41-42; 19,27-29; Lk 6,23). De az engedetlenek »díja« súlyos büntetés (2Móz 20,5; 5Móz 28,15 68; Jób 20,29; 27,13kk; Zsolt 11,6; Ézs 17,14; Jer 13,25; Róm 1,27; 2Pt 2,13).
Jób barátai a megfizetés tanát mereven értelmezték: a bűnös már e földön bűnhődik, az igaz ember pedig zavartalan békességben él. Aki tehát bajban van, bűne miatt szenved; akinek nincs baja, annak bűne sincs. Ez olyan tévedés, amelybe még a tanítványok is beleestek (Jn 9,2). Az ember nem szerezhet érdemet, és nem követelhet jutalmat Istentől (Lk 17,7-10). A jutalmat Isten mégis bőkezűen adja, túl minden emberi számításon (Mt 10,42; 20,1-15; 19,27-29; Lk 6,23; Róm 2,6-10).
KD
