Dél

Teljes szövegű keresés

Dél 1. Égtáj: h. jámin, negeb, dáróm, témán, g. nótosz. Az É-kal ellentétes világtáj. Tudományos értelemben az É-D irányt a Föld forgástengelye jelöli ki. Az égtájak meghatározására nézve a h. jámin ad eligazítást, ami jobb oldalt, ennek megfelelően jobb kezet is jelent. Arccal K felé fordulva jobb kéz felől van D, bal kéz felől É, hát mögött NY. A B-ban főleg határok leírásában, valamint irány és hely megjelölésénél fordul elő (4Móz 34,3, 35,5; Józs 15,1, 17,7, 18,15; Ez 48,16; Lk 13,29; ApCsel 27,13, 28,13; Jel 21,13). A B embere vallja, hogy az égtájakat is Isten teremtette (Zsolt 89,13). Fülöp, az Úr angyala parancsára, Dél felé indult, a Jeruzsálemtől Gázába vezető úton (ApCsel 8,26).
2. Napszak. Hétköznapi értelemben a nappalnak az a szakasza, amikor a Nap a horizonton a legmagasabban van, és a legmelegebben süt (h. cáhorajim a g. meszémbria). Ez egyúttal az ebéd ideje is (1Móz 43,16,25). Az emberek délben, ha tehetik, árnyékba húzódnak. Jézus déltájban jelent meg Saulnak a damaszkuszi úton (ApCsel 22,6).
3. Hasonlatokban. Amikor Isten elhozza az engedetlenség miatti ítéletet, akkor az emberek fényes délben is botladoznak, tapogatóznak (5Móz 28,29; Jób 5,14; Ézs 16,3; 59,10). Ha az ember megtér az Úrhoz, fényesebbé lesz az élete a déli verőfénynél (Jób 11,17). Aki az Úrban bízik és jót cselekszik, annak Isten felhozza igazságát, mint a delet (Zsolt 37,6), s homálya is olyan lesz, mint a déli napfény (Ézs 58,10).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT