Dániel könyve

Teljes szövegű keresés

Dániel könyve 1. Neve és helye a kánonban
A címfeliratban szereplő DÁNIEL a könyvnek nem szerzője, hanem főhőse. A könyv az ő életéről és látomásairól szól. Mint prófétai irat a LXX-ban és az azt követő fordításokban, az ún. nagy próféták sorában áll, Ézs, Jer és Ez után. A h. KÁNONban minden bizonnyal azért található a szentiratok (kötúbím) és nem a próféták (nöbiím) között, mert a kánonba való fölvételekor a prófétai iratok gyűjteménye már le volt zárva.
2. Tartalmilag a könyv két fő részre tagolódik. Az 1-6. fejezet: hat önálló elbeszélés Dánielnek és társainak helytállásáról a babiloni királyi udvarban. A 7-12. fejezet Dániel próféciáit tartalmazza: négy apokaliptikus látomást és azok magyarázatát.
Az 1. elbeszélés arról szól, hogy a Jójákim idejében Babilonba hurcolt foglyok között négy különleges tehetségű júdai ifjú van: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá (babiloni nevükön: Baltazár, Sadrak, Mésak és Abédnegó), akik a káldeusok minden tudományát tökéletesen elsajátítják, de a babiloni király ételével és italával nem »szennyezik be« magukat. A 2. elbeszélés elmondja, hogyan találja ki és fejti meg Dániel az Isten segítségével Nebukadneccar király álmát az ötféle anyagból készült szoborról és a szobrot ledöntő, heggyé magasztosuló kőről. A 3. elbeszélés Dániel három társáról szól, akiket a tüzes kemencébe vetnek, mert nem hajlandók leborulni a király aranyszobra előtt. Isten őrző angyalt küld melléjük és megmenti őket. A 4. elbeszélés Nebukadneccar újabb álmát adja elő. Ezt is Dániel fejti meg: a kivágott és meggyalázott világfa magát a királyt jelképezi, akinek hatalma csúcsán elborul majd az elméje és az állatok módján füvet eszik mindaddig, míg a mennyei Király előtt meg nem alázkodik. Az 5. elbeszélés Bélsaccar király lakomáját mondja el, amelyen egy kéz ezeket a szavakat írja fel a falra: mené mené tekél úparszin A szavak értelme - Dániel megfejtése szerint -: Megszámláltattál, megmérettél, és a birodalmadat felosztják. Végül a 6. elbeszélés szerint Dánielt, aki nem hajlandó Dárius királyt imádni, az oroszlánok vermébe dobják, Isten azonban ott is megőrzi.
Az első látomás (Dán 7) négy ragadozó állat, majd egy emberarcú lény képét villantja föl. Az angyal magyarázata szerint ezek egymást követő birodalmak. Négy erőszakos világbirodalom után az Emberfiának országa fog diadalra jutni. A második látomás (Dán 8) a kos képében megjelenő méd-perzsa és a kecskebak képében előtűnő macedón birodalom harcáról és az utóbbinak kegyetlenkedéseiról szól. A harmadik látomásban (Dán 9) - a nép nevében mondott bűnvalló imádságra válaszul - kijelentést kap Dániel az Isten népének jövőjéről. Ez a kijelentés Jeremiás próféciájára épül (Jer 29,10), a fogság 70 esztendejét 70 évhétnek értelmezve. Az utolsó látomásban (Dán 10,12) Gábriel angyal megjelenti Dánielnek a perzsa és a hellén uralom, ezen belül is különösen ANTIOKHÓSZ Epiphanész korának nevezetesebb eseményeit és Istentől készített végét.
3. A könyv különleges sajátosságai és a szerzőség kérdése
a) A könyv egy része (1,1-2,4a; 8-12) h.-ül, más része (2,4b-7,28) arámul olvasható a MSZ-ben.
b) Az első hat fejezetben elbeszélt és a második hat fejezetben megjövendölt események között csaknem félezer év távolsága feszül. Erre maga a könyv is utal (Dán 8,26; 10,14; 12,4.9).
c) Ami az első hat fejezet elbeszéléseit illeti, feltűnő a közölt adatok pontatlansága. Ez arra enged következtetni, hogy az író az elbeszélt eseményektől időben távol állt.
d) Ami a második hat fejezet próféciáit illeti, feltűnő az eltérés a klasszikus próféciákhoz képest. Ez az egyetlen ÓSZ-i könyv, amely a Kr. e. 1-2. szd. APOKALIPTIKÁjának minden lényeges vonását magán viseli.
Ezekből a sajátosságokból és a h. kánon fent említett besorolásából arra következtethetünk, hogy Dán-t a Kr. e. 2. szd. közepén írta le egy közelebbről nem ismert, Istentől ihletett szerző, aki forrásul használhatta a 6. szd.-i Dánielnek a szájhagyományban, ill. h. és arám nyelvű följegyzésekben fennmaradt hagyatékát. A könyv a hitvalló ősök példájával és a világkormányzó Isten végső ígéreteivel (feltámadás, Isten országa, Emberfia) bátorította - és bátorítja azóta is - a szorongattatásban élő Isten-népét.
4. A könyv hatása kora irodalmára rendkívül nagy volt. Gyors elterjedését mutatja, hogy a QUMRÁNi közösség már jól ismerte. Az APOKRIFUS és a PSZEUDEPIGRÁFUS IRATOKban lépten-nyomon találkozunk rá vonatkozó utalásokkal és párhuzamokkal, belőle merített motívumokkal vagy szó szerinti idézetekkel. Magához Dán-hez is írtak utólagos bővítéseket (Azariás imádsága, A tüzes kemencébe vetett három férfi éneke, Zsuzsanna és a vének, Bél és a sárkány). E toldalékok belekerültek a LXX-ba (s nyomában a V-ba is), de kimaradtak a h. kánonból (és így a protestáns B-fordításokból is).
5. Dániel könyvét az ÚSZ több mint 100 helyen idézi vagy említi. Jézus születését a Dán 8,16-ból és 9,21-ből ismert Gábriel angyal jelentette meg Máriának (Lk 1,26kk). Dán 7,13-ból ered az a messiási cím, amelyet Jézus a leggyakrabban alkalmazott önmagára: ő az EMBERFIA. A Dán 2 és 7 próféciáira épül Jézus igehirdetésének központi témája: az ISTEN ORSZÁGA. Amit Jézus az utolsó időkről mondott tanítványainak, egészen szorosan kapcsolódik a dánieli próféciákhoz (Mt 13,42k vö. Dán 3,6; 12,3; - Mt 19,28 vö. Dán 7,18.22.27; - Mt 24,15 vö. Dán 9,27; 11,31; 12,11; - Mt 24,21 vö. Dán 12,1; - Mt 24,30; 26,64 vö. Dán 7,13kk; - Jn 5,29 vö. Dán 12,2).
Utalásokat találunk Dániel könyvére Pál leveleiben (1Kor 6,2; Fil 2,9-11; 2Thessz 2) és a Zsid-ben is (11,33-34).
Legközelebbi rokonságban áll Dán-vel a Jel. Az ÚSZ-nek ez az egyetlen prófétai irata műfajára és nyelvezetére, kép- és számszimbolikájára, mondanivalójára és címzettjeinek helyzetére nézve egyaránt egyenes folytatása az ÓSZ utolsó prófétai könyvének.
HI

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT