Csata

Teljes szövegű keresés

Csata Hadjárat alkalmával a szembenálló felek megütközése. Minthogy az ÓSZ történelmi bizonyságtétel formájában beszél Istenről, a történelmi korból egy jó évezredet fog át, ezért sok szó esik benne a háborúkról; minthogy pedig célja nem történetírás, még kevésbé hadtörténelem, az egyes csatákról keveset tudunk meg.
Ábrahám 318 legényével és szövetségeseivel utána nyomul a négy király hazatérő hadseregének. Éjszaka több irányból megtámadják a jelentős mennyiségű zsákmányt szállító csapat táborát, megfutamítják, a zsákmányt kiszabadítják (1Móz 14). A taktika fő eleme a meglepetésszerű rajtaütés. Két mozzanata a későbbiekben ismétlődik: az éjszakai támadás és a több (általában három) irányból történő megrohanás. A Gibeónra támadó kánaáni szövetség a város alatt táborozik, Józsué a gilgáli táborból egész éjszaka menetel és hirtelen rátör az ellenséges táborra (Józs 10,1-11). Érthető a meglepetés és a megzavarodás, a Gilgál-Gibeon távolság csaknem 30 km emelkedő terepen, nem számítottak támadásra. A földerítés nem vette észre az éjszaka közeledő támadókat. Hasonló módon győztek Mérómnál (Józs 11,1-9), ugyancsak a gilgáli táborból kiindulva (Józs 10,40-43). A meglepetés sikere mögött bravúros teljesítmény áll: erőltetett éjszakai menetelés után csata és még üldözés.
Több nyoma van annak, hogy előszeretettel lepték meg három oldalról az ellenséget (Bír 7,15-22; 9,43; 1Sám 11,11; 2Sám 18,2). Az egyik oldalt valószínűleg nyitva hagyták, ezzel a menekülés lehetőségét sugallták az ellenfélnek. A szétzilált menekülőkkel aztán könnyebben elbántak, mintha teljes bekerítéssel kétségbeesett ellenállásra késztetik az ellenfelet.
A vándorlás alatt az amálékiakkal vívtak csatát (2Móz 17,8-16). Ebből Mózes közbenjáró imádságának erejét tartották fontosnak följegyezni, nem a csata részleteit.
A honfoglalás csatáit erőfölényben lévő, fejlettebb haditechnikával rendelkező ellenfelekkel vívták. A meglepetéses harcmodorhoz szükséges volt a felderítés. Csak néhány esetben értesültünk róla, amikor valami különös ok miatt van szó a kémekről (a honfoglalás előtt: 4Móz 13; Jerikó: Józs 2; Aj: Józs 7,2; Bétel: Bír 1,22-26).
Az ostromhoz nem lévén felszerelésük, szívesen alakították át csatává. Színlelt meneküléssel maguk után csalogatták a védőket, a lesben álló csapatok aztán behatoltak a védtelenül maradt városba és hátba támadták a kimerészkedett védősereget. Ez történt Aj esetében (Józs 8), de a módszer általános lehetett, mert évszázadokkal később is föltételezi az ostromló arámokról Samária királya, hogy ezt alkalmazzák (2Kir 7,12). Többszörös példát szolgáltat rá Abimelek viszálya Sikemmel (Bír 9,30kk), továbbá Izráel és Benjámin csatározásai (Bír 20,29kk).
A kánaániak technikai fölényben voltak, mert nekik volt harci kocsijuk, Izráelnek nem. A Debóra-Bárák vezette izráeliták a Tábór hegyén gyülekeztek, ahol a harci kocsik tehetetlenek voltak, ezek a völgyben táboroztak (Bír 4,12k). Az izráeliták támadása bizonyára megint váratlan volt (4,13-15), egy esős napon (5,4.12), amikor harci kocsikkal nem lehetett manőverezni.
Gedeon az éjszakai meglepetés erejét még zajkeltéssel is fokozza (Bír 7,15-22). Az egész korszak csatanyeréseire jellemző egy másik csata összefoglalása: Megverte a tábort, mert a tábor biztonságban érezte magát (Bír 8,11).
Változás a korszak vége felé következik be. Jefte az első hivatásos katona, akit Izráelben meghatározott feltételekkel alkalmaztak (Bír 11,1-11). Bár őt is az Úr segítette (11,19.32), jellemző, hogy csak a győztes csata tényét közli (11,32k), de nincs szó meglepetésről. Ez persze továbbra is eleme maradhat a taktikának, de nem lesz annyira jellemző. Eltűnik a különbség Izráel és a környező népek csatái között.
Az Ében-Háézer-Afék közötti két csatát elveszti Izráel a filiszteusokkal szemben (1Sám 4,1-11). A másodikban kivonul és zsákmányul esik a szövetség ládája. A micpai csatában Izráel győz (1Sám 7,2-12).
Saul első győzelmét a régi meglepetésszerű, hajnalban három irányból támadó taktikával aratja (1Sám 11,11). Megkezdi kiépíteni az állandó hadsereget (1Sám 13,1k), egy győzelmet Jónátán személyes vállalkozása és az általa támasztott zűrzavar biztosít (1Sám 14,1-23). Ebben az ütközetben is jelen van Isten ládája (14,18). Az Amálék elleni győztes (15,1-9), a filiszteusok elleni utolsó, vesztes csatájáról nem tudunk meg részleteket (1Sám 31). A csatát eldöntő párviadal (1Sám 17) láthatólag kivételes esemény volt. A csata előtti jelkérésről hallunk Dávidnak a filiszteusokkal való két csatájával kapcsolatban (2Sám 5,17-22). Itt már mindenütt egymással szembenálló táborokról, csatarendekről, majd állandó főparancsnokról és haditervről (2Sám 10,9kk) értesülünk. Az alkalmi népfölkelés meg az állandó hadsereg most kiegészül a zsoldosokkal, Salamon idejében megjelenik a harci kocsi. A király már nem feltétlenül vonul a csatába, a fővezért küldi maga helyett (2Sám 10,7; 11,1; 21,15kk). Salamon alatt a zsoldosok addigi parancsnoka lesz a hadsereg főparancsnoka. Addig az állandó izráeli hadsereg parancsnoka töltötte be ezt a tisztséget (1Kir 2,34k).
Értesülünk lázadásokról, puccsokról, testvérháborúkról, külföldre vezetett, vagy külföldi támadás ellen védekező hadjáratokról, de semmi nevezeteset az egyes csatákról. Egyre nagyobb szerepe van az állandó hadseregnek, zsoldosoknak, szakosított alakulatoknak (harci kocsik). Izráel helyzetének megismerésében nevezetes a karkari csata, Kr. e. 853-ban. Az asszír terjeszkedés megakadályozására szövetkeztek a fenyegetett kis népek. Egyesült seregük győzelmet aratott az asszírok felett. Asszír források szerint a 11 szövetséges közül Áháb tízezer gyalogossal az összes katona nem egészen egyhatodát, 2000 harci kocsival viszont az összes harci kocsi több mint felét állította ki; Damaszkusz húszezer gyalogost és 1200 harci kocsit adott. Az izráeli haderő igen magas technikai fölszereltségére vall ez az adat.
A csataterek ekkor már a síkságon vannak, ahol a hadseregek kibontakozhatnak. Izráel, majd Júda összeroppan Asszíria és Babilon csapásai alatt, népük fogságba kerül. Júda történetében gyászos esemény JÓSIÁS eleste az ún. megiddói csatában. A szöveg azonban (2Kir 23,29) nem jogosít fel arra, hogy csatáról beszéljünk. Nincs szó harci cselekményekről, csak arról, hogy Jósiás találkozik az országon átvonuló fáraóval és ő megöli Jósiást, »alighogy meglátta«.
Az intertestamentális kor szabadságharcairól, csatáiról a Makkabeusok könyvei számolnak be.
Az ÚSZ nem beszél csatákról, de arról igen, hogy a keresztyén ember Jézus Krisztus jó katonája (2Tim 2,3), aki Isten fegyvereivel harcol a gonosz hatalmak ellen (Ef 6,10kk).
CP

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages