Coniectura
Coniectura A legvégső esetben alkalmazott szövegkritikai beavatkozás, amikor a nagymértékű szövegromlás miatt egyetlen kézirat sem ad értelmes jelentést.
Ilyen esetekben, de csakis ilyen esetekben, meg kell állapítani, hogy feltehetően miként hangozhatott az eredeti szöveg.
Coniecturákat mind az ÓSZ-i, mind az ÚSZ-i B-tudomány alkalmaz. Mindezt azonban annak tudatában, hogy a szövegromlás javítása nem örök időre szól, és mindig fennáll a tévedés lehetősége is. Gyakran előfordul ugyanis, hogy egy rontottnak és érthetetlennek tartott kifejezés egy rokon nyelv kifejezésének, vagy új archeológiai lelet lényében érthetővé lesz, és a coniectura fölöslegessé válik. (Ld. még SZÖVEGKRITIKA).
