Círus
Círus Perzsa király, az achamenida dinasztia megalapítója. Kr. e. 559-529 között uralkodott. Pasargadaei sírján is ez a felirat olvasható: »Én vagyok Círus, a király, egy Achamenida«. A B Kores néven említi, perzsa neve Kuru volt és a g.-ök nevezték Kürosznak.
Miután összefogta a perzsa törzseket, először - Kr. e. 550-ben - a médek királya, Asztüagész ellen vonult és elfoglalta a székvárosát, Ekbatanát. Médea után a kisázsiai g. városok kerültek sorra. Amikor a lidek királyát, Krőzust is legyőzte, Kisázsia vitathatatlan ura lett. Ezután Babilon következett. Kr. e. 539-ben - a papok segítségével - ezt a várost is sikerült elfoglalnia. Itt kapcsolódik az élete Izráel történetével. A babiloni birodalom összeomlását követő esztendőben az oda deportált zsidóknak azt a parancsot adta, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe és építsék újjá a templomukat. A Krón szerint: »Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdesse a következőket: Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában lévő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az ÚR és menjen el!« (2Krón 36,22-23). Szavai nyomatékául előhozatta az Úr házának edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Jeruzsálemből és saját istenei templomának ajándékozott. Mindezt átadta Sésbaccarnak, Júda fejedelmének (Ezsd 1,7-8). - Círusnak ez a rendelete egyébként teljesen ellentétes a legyőzött ellenfelekkel és a leigázott népekkel szemben gyakorolt korabeli politikával. Valószínű magyarázata: Círus Egyiptom elleni háborúra készülődött és így jónak látta, hogy a hátországban, Palesztinában olyan lakosság legyen, amelyre támaszkodhat.
A korabeli emberek gondolkodásmódját tükrözi, hogy amint a zsidókról szóló rendeletében egészen magától értetődően beszél Izráelnek az Izráelben illetékes Istenéről (Ezsd 1,2-3), ugyanilyen természetességgel tulajdonítja a babiloni Marduk istennek a Babilon feletti diadalát: Marduk »keresett egy szíve szerint való igaz fejedelmet, akit a kezénél fogva vezetett. Círust, Ansan királyát név szerint hívta el és az egész föld feletti hatalomra elválasztotta... A saját városa, Babilon ellen vezette őt, és egy nagy hadsereg, olyan nagy, mint a tenger árja, vonult fegyverben vele. Harc és háború nélkül vezette be őt Babilonba és így megkímélte a várost a pusztulástól. Nabunaid királyt, aki nem félte őt, kiszolgáltatta Círus kezeibe«. (Részletek Círus agyaghenger-feliratából.)
Ézsaiás jövendölésében az Úr őt »pásztorának« nevezi, aki minden kívánságát teljesíti, Jeruzsálemet újra felépíti, a templom alapját lerakatja (Ézs 44,28). Az Úr felkentje ő, akinek megfogja a jobb kezét - és Izráel érdekében népeket terít le előtte (Ézs 45,1). Dán szerint Dániel a tisztségében maradt egészen Círus király uralkodásának első évéig (Dán 1,21) és utolsó látomása Círus harmadik évében történt (10,1).
Hérodotosz szerint »atyja« volt népének (III. 89), és a történelem a »Nagy« melléknévvel tisztelte meg. Kr. e. 529-ben esett el a masszagéták elleni harcban Jaxaertésznél. Pasargadaeban, ősei székhelyén temették el egy berekben. Egyszerű sírja ma is látható, bár a mohamedánok Bölcs Salamon anyja síremlékeként tisztelik.
BF
