Caesar
Caesar I. A »Julii« ősrégi római nemzetség, mely a trójai mondakör egyik hősétől, Aeneas fiától Julius-tól származtatja magát. Ennek a nemzetségnek a legkiemelkedőbb fia Gaius Julius Caesar, római államférfi, hadvezér és történetíró. Kr. e. 100-ban született, apja praetor volt, anyja pedig egy consul leánya, aki férje korai halála után okosan nevelte tehetséges fiát. Ifjúságában átélte Marius és Sulla polgárháborúit, ahol a demokrata párthoz húzott. Ezért később csak úgy kerülhetett vissza Rómába, hogy Sulla megkegyelmezett neki, 78-ban. Mikor politikai okokból újra távoznia kellett Rómából, Rhodosz szigetére ment, ahol Moló rétornál tanulta a szónoklás művészetét. Visszatérve Rómába, mint a demokrata párt tagja, fényes játékokat rendezett, bőkezűen osztogatott ingyen gabonát, s így nemcsak a népszerűsége, hanem az adósságai is növekedtek. Előbb quaestor, majd aedilis curulis, aztán pontifex maximus és végül 62-ben praetor lett. Ekkor a Catilina-féle összeesküvés nyomán újból távozott Rómából és mint Hispánia kormányzója, kifizette minden adósságát.
Ezután kötötte meg Pompeiusszal és Crassussal az ún. első triumvirátust, 60-ban. Mint hadvezér a gallusok és a germánok ellen viselt háborút. Crassus halála után a viszonya kiéleződött Pompeiusszal, s miután Caesar átkelt a határt jelentő Rubicon folyón, hosszú harc kezdődött, amelynek során Caesar 48-ban Pharsalusnál győzelmet aratott. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol megölték. Így lett Caesar egyedüli ura Rómának, ahol életfogytiglani diktátorrá választották. Mint néptribunusnak a személye szent és sérthetetlen volt, mint imperator aranyszéken ült a szenátusban. Gátat vetett az uzsorának, segített az adósokon, a vagyontalanokat gyarmatokon telepítette le, építkezéseivel sok ezer embernek szerzett állandó keresetet. Megjavíttatta a naptárt és összefogta a roppant birodalmat. Bár az Antoniustól felajánlott koronát nem fogadta el, a köztársaság hívei gyanakodva nézték növekvő hatalmát és 44 március 15-én a szenátus ülésén Brutus vezetésével megölték.
Izráel népével 48-ban került kapcsolatba, amikor Pompeius után igyekezett Egyiptomba. Ekkor a II. Hürkanosz főpapot támogató helytartó, az edómi származású Antipater, a későbbi Nagy Heródes apja, nemcsak komoly segítséget nyújtott neki, hanem a Caesar érdekében vívott csatában sebeket is kapott. Ezenkívül megmentették őt egy lázadás során Alexandriában, és az egyiptomi zsidókat is az ő oldalára állították. Caesar persze nem maradt hálátlan. A zsidókat előjogokhoz juttatta és megengedte nekik a gyülekezetalapítást. Így érthető, hogy a zsidók megsiratták, amikor meggyilkolták. Antipatert pedig előbb római polgárjoggal, majd 47-ben fejedelmi címmel és »Róma szövetségese« névvel tüntette ki. Később a vetélkedő Hasmoneus hercegek mellett őt nevezte ki Caesar Júdea procurátorává, akinek azt is megengedte, hogy Jeruzsálemnek a Pompeius által lerombolt erődítményeit helyreállíthassa. Így mondja el Josephus Flavius zsidó történetíró a »Zsidók története« c. művében (XIV.8.1-5).
II. A »caesar« szó aztán - császár értelemben - Julius Caesar után a római császárok tisztségneve lett. Először unokaöccse, Octavianus, a későbbi Augustus császár vette fel. Így lett Imperator Caesar Augustus. Őt követte Caligula, Claudius és Nero, akik mind rokonságban voltak a nagy diktátorral. Az ÚSZ-i korban öt caesarról emlékezhetünk meg:
l. Lk 2,1 név szerint is említi Augustus caesart, az első római császárt. Kr. e. 43-ban Marcus Antoniusszal és Lepidusszal ő alakította meg a második triumvirátust. 31-ben Actiumnál egyedüli ura lett a Római Birodalomnak. Bár a zsidókat nem kedvelte, a saját költségén naponkénti áldozatot mutattatott be Jeruzsálemben. Heródes Caesareát és Caesarea Filippit róla nevezte el. Kr. u. 14-ben halt meg.
2. Ugyancsak név szerint találkozunk Tiberiusszal, a második római császárral, Augustus fogadott fiával (Mt 22,17; Mk 12,14; Lk 3,1; 20,22; Jn 19,12). Kr. e. 42-ben született. Az ő uralma alatt Valerius Gratus és Pontius Pilatus kormányozták Júdeát. Egyszer száműzte Rómából a zsidókat, de ezt a rendeletét később visszavonta. Tiberiás városát a Galileai-tenger partján az ő tiszteletére nevezte el Heródes Antipas.
3. Claudiust, a 4. római császárt, Tiberius unokaöccsét »caesar« megjelölés nélkül említi az ÚSZ. Kr. u. 41-ben lett császár. Helyette a kegyencei uralkodtak. I. Heródes Agrippa részt vett a koronázásán és jutalmul megkapta egész Palesztinát. Uralkodása elején kedvelte a zsidókat és az alexandriai zsidókat visszahelyezte korábbi privilégiumaikba. Később azonban minden zsidót száműzött Rómából (ApCsel 18,2). 54-ben halt meg.
4. Nero császár nevét nem említi ugyan az ÚSZ, de róla, az 5. római császárról van szó Pál perével kapcsolatban (ApCsel 25,12.21; 26,32; Fil 4,22). Claudius adoptált fia, aki úgy biztosította a trónját, hogy megmérgezte a féltestvérét, Britannicust. Kr. u. 64-ben nagy tűzvész pusztított Rómában, s a gyújtogatást ráfogta a keresztyénekre, ezért sokakat kivégeztetett közülük. A hagyomány szerint az áldozatok között volt Pál és Péter is. Miután a csapatai elhagyták, 68-ban, 32 éves korában öngyilkos lett.
5. Titus, Vespasianus fia volt a 10. római caesar. Kr. u. 66-ban az apja Palesztinába ment, hogy elfojtson egy zsidó felkelést. Titus elkísérte őt. 69-ben azonban Vespasianusnak vissza kellett térnie Rómába és Jeruzsálem véres ostromát Titus fejezte be 70-ben. Eközben kiáltották ki császárrá. 81-ben halt meg, 40 éves korában. Titus dolgait részletesen megírja Josephus Flavius zsidó történetíró a »Zsidó háború« c. művében (III.1,3-tól VII.3,1-ig).
BF
