Bíbor

Teljes szövegű keresés

Bíbor Drága és előkelő ruhák színező anyaga, amelyet a Földközi-tenger partjainál található bíborcsigából nyertek. A g. phoiniksz = »vörös bíbor« szóból kapta nevét Fönícia, és egyes nyelvészek szerint Kánaán is vörös bíbort jelent. Ez és a régészeti leletek is mutatják, milyen ősi mesterség itt a bíborfestés (Ez 27,16). Leghíresebb központja Tirusz volt (vö. 2Krón 2,6.13).
Mint szín többféle lehet, aszerint, hogy az alap vöröshöz mennyi ibolyaszín vegyül. Lehet halványabb és sötétebb, közönségesebb vagy keresettebb, drágább.
A B-ban is mindig az előkelőség, drágaság fogalmával párosul.
a) Királyok viselete, értékes hadizsákmány (Bír 8,26); előkelőségek viselete, kitüntető királyi ajándék (Eszt 8,15; JSir 4,5; Ez 23,6; Dán 5,7.16.29); palota berendezése (Eszt 1,6); trónszék ülése (vagy más értelmezés szerint mennyezete: Énekek 3,10). Hasonlatban: ilyen a kedves haja (Énekek 7,6), a derék asszony viselete (Péld 31,22).
b) Ezért része a kultuszi felszerelésnek: Szent hajlék (2Móz 26,1 stb.); papi öltözet (2Móz 28,4-6 stb.); a bizonyság ládájának takarója (4Móz 4,13); templom (2Krón 2,6.13; 3,14).
c) Az ÚSZ-ben a példázatbeli gazdag öltözete (Lk 16,19); a nagy parázna és a nagy Babilon öltözete (Jel 17,4; 18,16); Jézust csúfságból öltöztetik bele (Mk 15,17.20; Jn 19,2.5).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT