Timár Mihály
Timár Mihály – kereskedő, Jókai Az arany ember c. regényének központi alakja. Fiatalon egy dunai gabonaszállító hajó kormányosaként nagy szolgálatot tett az üldözött török nagyúrnak, Ali Csorbadzsinak, aki halála előtt rábízta gyermekleányát, Tímeát és titkos kincseit. A leányt az apa akarata szerint annak távoli rokonánál s egyben az ő komáromi gazdájánál, Brazovics Athanáz kereskedőnél helyezte el, de a kincset megtartotta; hamarosan önállósította magát, és attól fogva minden üzleti vállalkozása sikerrel járt. Brazovics hiába áskálódott ellene, nem tudott ártani neki, sőt ~ egy furfangos ügylettel a kapzsi öreget minden vagyonából kiforgatta. Brazovics lánya, a szép, de ördögi lelkű Athalie rafinált kíméletlenséggel gyötörte Tímeát, ezért ~ rajta és apján egyszerre állt bosszút. Athalie esküvője napjának reggelén juttatta Brazovics tudtára, hogy egy fillére sem maradt, s az öreget azonnal megütötte a guta, a vőlegény pedig cserbenhagyta a koldussá lett menyasszonyt. Még a Brazovics ház is ~ tulajdonába került, ő pedig feleségül vette a gyönyörű nővé serdült Timeát. De csak testét kapta meg, szívét és lelkét nem, mert a lány mást szeretett, Athalie volt vőlegényét, Kacsuka hadnagyot. Hiába volt mesés gazdagsága, vásárolt nemessége (Levetinczy Timár Mihály lett), hiába társasági sikerei, a boldogságot ~ nem találta meg. Elkeseredésében egyszer felkereste a kis al-dunai szigetet, ahol még ifjúkorában járt, s ahol anyjával együtt édeni magányban élt a gyönyörű ifjú Noémi. Tőle megkapta ~ a gyengéd és odaadó szerelmet, amely csak személyének szólt, hisz e szigeten semmit sem tudtak gazdagságáról. Ettől fogva kettős életet élt, a nyarat Noémivel, a többi időt üzleteivel és jéghideg, de példásan hűséges és ügyeit nagyszerűen intéző feleségével töltötte. Rossz szelleme és veszélyes titkainak tudója, az elvetemült Krisztyán Tódor egyszer kis híján leleplezte, de mielőtt fenyegetését beválthatta volna, meghalt, mégpedig olyan körülmények közt, hogy tetemét mint ~ét azonosították. Így az „arany ember” valóban meghalt a világ számára, s boldogan lemondva minden hívságos gazdagságról, örökre a senki szigetén telepedett meg szerelmes Noémije és kisfia mellett. – Jókainak nem csak egyik legnépszerűbb regényhőse, hanem talán legsikeresebben ábrázolt figurája is a komáromi hajósból lett nábob. Mert vívódó hős: hibát követett el, amikor a rábízott kincset eltulajdonította, s hiába akarja jóvá tenni azzal, hogy egész vagyonát szívével együtt a jogos tulajdonosnak adja, pénzen szerelmet és boldogságot nem szerezhet. Ő a modern Midás király, akinek érintésétől minden rideg arannyá válik. Az átoktól csak akkor szabadul meg véglegesen, amikor meghal a gazdagság számára, és csak a szív tiszta, romlatlan örömeit akarja magáénak. Ez így nem túl eredeti, de hatásos sarkítottságában örökérvényű példázat. Van a lakatlan szigetre vonulásban antikapitalista utópia is meg tágabb értelemben vett modern eszképizmus is, de alapjában ősi ábrándja az emberiségnek a visszatérés az ártatlan kezdetekhez, a természetbe, az aranykorba, az Édenkertbe.
