Colas Breugnon
Colas Breugnon [kola brönyon] – burgundiai polgárember, Romain Rolland azonos című regényének hőse. Clamecy városában élt, a XVII. század végén, jó kezű, sőt művészi hajlamú asztalos-fafaragó mesterként, tűrhető módban, életével és körülményeivel elégedetten. Pedig a vallásháborúk zűrzavaros korában, nagyurak torzsalkodása, városok csetepatéi közt sok mindenért főhetett a polgárok feje, ám ~ vas egészségével, törhetetlen energiájával, a jó falat és a jó bor értő szeretetével, rendíthetetlenül derűs kedélyével túltette magát minden viszontagságon. Jött azután egy esztendő, amely sűrű csapásaival, mint Jób jámborságát az Úr, próbára tette ~ életkedvét is. Pestis sújtotta a várost; maga ~ felépült, s imádott unokáját is sikerült visszacsikarnia a halál kezéből, de házsártos, hű oldalbordáját elragadta a kór. Távollétében felgyújtották a házát, vagyonát széthordták, keze minden műve hamuvá lett. A járvány miatt megtizedelt, anarchiába hullt városban rablóbandák lettek úrrá; a földönfutóvá vált ~ megszervezte polgártársait, és a tehetetlen vagy épp cinkos városi magisztrátus helyett rendet teremtett. Nem akart ellenszenves veje házában élni, nekilátott hát, hogy új otthont építsen magának, de leesett az állványokról, s úgy törte lábát, hogy többé az ágyat el nem hagyhatta. Most már kénytelen volt elfogadni lánya szerető gondoskodását, vejével is megbarátkozott, egyik barátjától pedig megkapta Plutarkhosz műveit, s az ágyhoz kötöttség unalmát a szellem kalandozásával űzhette el. Derűs életkedvét ezután is megőrizte mindhalálig. – Az író terjedelmes és egyenetlen életművének legsikerültebb és legnépszerűbb darabja ~ története; alakjában a francia nép erejét, elpusztíthatatlan derűjét, életszeretetét, tehetségét és ösztönös bölcsességét emelte piedesztálra. Mindezt a burgundiai emberben, a „legfranciább franciában” mutatja be, s a tájban, amely neki is szülőföldje volt (egyenest Clamecyben született). A vérbő, áradó kedélyű, bölcs és művészi hajlamú reneszánsz népi hős alakján nem nehéz felfedezni Pantagruel és Panurge ihlető hatását. ~ egyébként maga az elbeszélője az eseményeknek, s visszaemlékezések formájában egész élete történetét feltárja; ez az előadásmód lehetőséget ad az írónak, hogy figuráját saját beszédmódjával, nyelvének régies ízeivel is jellemezze.
