Candide
Candide [kandid] – nevének megfelelően naiv, nyíltszívű, jó eszű legény, Voltaire Candide avagy az optimizmus c. regényének címadó hőse. Nevelőjétől, Pangloss mestertől azt a leibnizi elvet tanulta, hogy „ez a világ a lehető világok legjobbika”. ~ nem ismerte szüleit, egy vesztfáliai báró, Thunder-ten-Tronkch házában nevelkedett, de mert szemet vetett a báró lányára, Kunigundára, a felháborodott apa kirúgta a kastélyból. A jámbor ifjú belekeveredett a bulgár-avar háborúba, utóbb megjárta Hollandiát és a földrengés sújtotta Lisszabont, majd az inkvizíció elől Dél-Amerikába menekült. Számos esetben hajszál választotta el máglyától, akasztófától, vízbefúlástól és egyéb halálnemektől. Még Londonban találkozott Kunigundával, akit halottnak hitt; a lányt is megalázták, prostituálták a háború és a sors szörnyű fordulatai. Később, az Újvilágba érve ismét elszakadtak egymástól; ~ viszont találkozott a lány bátyjával, akit szintén megtiport már a forgandó sors, mégsem volt hajlandó hallani a közrendű fiú és húga kapcsolatáról, ezért párbajt is vívtak. ~ hű szolgát és társat talált a félvér bennszülött, Cacambo személyében. Vele együtt járta meg a mesésen gazdag és igazságos berendezkedésű Eldorádót, ahonnan kincsekkel megrakodva távoztak. A gazdagság azonban nem tartott soká, nagy részétől rablók, előkelő szélhámosok, lotyók és játékbarlangok szabadították meg hősünket, ezúttal már Európában, ahová időközben visszatért. A kincs maradványával kiváltotta szerelmét, aki török fogságba került, s végleg elcsúnyult, zsémbes vénasszony lett, ám a hűséges ~ elvette feleségül. Kis tanyát vásárolt, és a világ hitványságától megundorodva itt telepedett le vele meg Pangloss mesterrel és a lány bátyjával, akiket a sors kaján fordulatai újra összesodortak vele. – ~ a pikareszk regényhősök irodalmi utóda; megalkotója valósággal tobzódik a komikumig végletes sorsfordulatokban és a hőseit sújtó, már-már képtelen borzalmakban, hogy annál nevetségesebbé tegye a megcélzott filozófiai tételt, amely a gondviselésbe vetett jámbor hiten és bizakodáson alapul. ~ jelleme aránylag keveset alakul az események során, s ez végtére érthető egy irányregényben; lelki alkatánál fogva mindenképp alkalmas rá, hogy belássa Pangloss filozófiájának tarthatatlanságát, és hogy leszűrje a rezignált tanulságot az ember céljáról egy ésszerűtlen világban: „műveljük kertecskénket”.
