Uruk
Uruk, Erek: a Ter 10,10 szerint ® Nimród városa; a mai romváros, Varka Babilónia D-i részén található, Szamauától K-re. Először W. K. Loftus vállalkozott feltárására (1853), majd J. Jordan (1912); 1928–38 között és 1954-től újabb ásatások folytak E. Heinrich, A. Nöldelke, H. Lenzen stb. vezetésével. A feltárt romok főleg a sumer őstört. szempontjából jelentősek. A legrégibb település az El-Obeid-korból mutatható ki (a XVIII. réteg kerámiája); ezt követte az a kor, amelyet az itteni egyszínű (fekete, szürke v. piros kerámiáról) Uruk-kornak neveznek (XIV–VI. réteg). A további rétegekre osztható V–III. réteg alapján nyomon kísérhető a művelődés gyors kibontakozása Babilónia D-i részén. Inanna istennő szt. kerületében (Éanna) hatalmas kultikus épületek keletkeztek, amelyek részben (az V. rétegből előkerült mészkőtemplom) messziről ide szállított természetes kövekből épültek. A homlokzatot kő- és agyag szögmozaik díszítette, és gyakran fülkék tagolták (a 80×30 m alapterületű D-templom); az egymás mellett sorakozó templomok szerepük alapján egységbe olvadtak. Némelyek alacsony teraszon álltak, de volt mellettük még egy magas terasz, amelyet Inanna (Istár) istennőnek szenteltek. A pecsétek, a pecsétlenyomatok, a kisplasztika, a plasztika (pl. az ún. „uruki hölgy” néven ismertté vált márványfej), a reliefek (pl. az ún. vadászati sztélén) magas szintű kultúráról tanúskodnak. Végül a IV/a rétegből (nem sokkal Kr. e. 3000 után) származnak az első – még piktogratikus – ékírásos táblák (gazdasági tárgyúak). Éannától nem messze található az ég istenének, An-nak a szentélye egy zikkurattal. Itt uralkodtak a kora dinasztikus kor (Kr. e. 2800-tól) legendás királyai, mint Enmerkar, Lugalbanda, Dumuzi (® Tammuz) és Gilgames (Kr. e. 2540 k.), akiknek emlékét epikus-mitikus szövegek őrzik. Gilgames nevéhez kapcsolják a 9,5 km hosszú falat a város körül, amelyet kb. 800 torony tagolt. Politikai szempontból ~ csak ritkán vált jelentőssé. ~ királya volt Utuhegal, aki kiűzte a Gutikat az országból (Kr. e. 2050 k.), de hamarosan elvesztette ® Ur városában az uralmát. Kb. Kr. e. 1800–1746: ismét saját dinasztiája volt ~nak, amelyet rokonság fűzött össze az ún. első bábeli dinasztiával. A dinasztia alapítója a város Ny-i részén hatalmas palotát építtetett; ebből levéltár is felszínre került. – Éanna területén további kultikus épületeket emeltek. Ezek közé tartozott Ur-Nammu nagy zikkuratja. A kassziták királya, Karaindas (ur. kb. Kr. e. 1430–1415) templomát – téglareliefekből – szokatlan homlokzattal díszítette. Az asszír királyok is építkeztek ~ban; Asszurbanipál (ur. Kr. e. 668–631?) idejében a lakosság egy része áttelepült Szamariába és az asszír birodalomnak az Eufrátesztől Ny-ra eső más tartományaiba (Ezd 4,9 kk.; vö. 2Kir 17,24). A város csak az újbabilóniai korban és a perzsa időben nyerte vissza tekintélyét. Számos levéltár tanúsítja, hogy itt nemcsak közigazgatási központ volt, hanem a babilóniai irodalom és tudomány is virágzott; főleg az asztronómiát művelték. ÉK-en, a városon kívül ünnepi csarnok épült az újév ünneplésére, végül a Szeleukidák idején emeltek egy nagy templomot Istár és Nanna tiszteletére, valamint egy hatalmas szentélyt téglából az ég istenének, Anunak és nejének, Antunak. A pártusok korából is ki lehet mutatni, hogy a város sűrűn lakott település volt. A városon kívül, É-on a két nagy dombsírban (tumulus) a Szasszanidák korából maradtak fenn felszerelési tárgyak.
