Péter apostol
Péter apostol: az Egyház sziklaalapja. Eredeti neve Simon, Jónás fia (Mt 16,17; Jn 1,42 és 21,15: János fia), András ap. testvére (Mt 10,2). Betszaidában született (Jn 1,44), halász volt (Mt 4,18; Mk 1,16). Kafarnaumba nősült (1,29 kk.; Lk 4,38), Jézus itt hívta meg ap.-nak. Már az első találkozáskor Jn 1,42 szerint Jézus a Kéfa nevet adta neki. A kéfa arámul ’szikla’, gör. megfelelője a petra, ennek hímnemű személynévváltozata a Petrosz–Péter. E névhasználatot csak ~ kiváltságos szerepe teszi érthetővé. Jakabbal és Jánossal tanúja lehetett Jézus megdicsőülésének és megaláztatásának (Mk 5,37; 9,2; 14,33); ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy a nehéz órában el ne határolja magát Jézustól (Mt 26,69–75). Gyakran áll előtérben (16,16–19; 17,24; Lk 5,3.10; Jn 6,68; 13,6–10; 21,15–17; vö. Mt 26,58.69.75); az Úr feltámadása után neki külön is megjelent (Lk 24,34; 1Kor 15,5). Jézus halála után ő vette át Jeruzsálemben a fiatal keresztény közösség irányítását. ApCsel 1,15–26: vezette a választást, amikor a sorsvetés Mátyásra esett. 2,14 kk.: a Szentlélek eljövetele után elsőként lépett a nyilvánosság elé; 3,1–26: miután a bénát meggyógyította, a templomban beszélt a néphez. 4,1–22 (vö. 5,29–32): a főtanács előtt a többiek nevében is beszélt. 5,1–10: ítéletet mondott Ananiás és Szafira fölött. 8,14–25; 9,31 kk.: egy Szamariába tett út után meglátogatta Júdea, Szamaria és Galilea keresztény közösségeit; ezen az úton gyógyította meg Liddában Éneászt (9,33–35) és keltette életre Joppéban Tabitát (9,36–43). Joppéban látomása volt (10,28 kk.: tisztátalan állatok), Cezáreában megkeresztelte Kornéliusz pogány századost, majd eljárását Jeruzsálemben igazolta (10,17–11,18). Miután I. Heródes Agrippa az id. Jakabot kivégeztette (Kr. u. 44), ~t is elfogták, de csodálatos módon kiszabadult és „más vidékre ment” (12,1–17), de hogy hova, azt nem lehet megállapítani. A 15: újra Jeruzsálemben van, ahol „az apostolok és az öregek” elé tárták a körülmetélés ügyében támadt nézeteltérést, akik aztán felmentették a pogánykeresztényeket a körülmetélés kötelezettsége és a mózesi törv. megtartása alól; hogy a zsidókeresztényeket is megillette-e ez a szabadság, az nem került szóba (® apostoli határozatok; ® apostoli zsinat). Jóllehet ~ zsidókeresztény volt, Antióchiában érintkezett a pogánykeresztényekkel, és evett is velük az étkezésre vonatkozó mózesi törv. megtartása nélkül. Amikor zsidókeresztények érkeztek Jeruzsálemből Antióchiába, visszahúzódott, és a mózesi törv. szerint járt el. Pál ap. felismerte az ebben rejlő veszedelmet, és látta, hogy még Barnabás is belesodródott „a kétszínűségbe” (Gal 2,13), ezért nyilvánosan szembeszállt ~lal (2,11). A múlt sz.-ban a tübingeni iskola ebből arra következtetett, hogy e kérdésben eltért ~ és Pál ap. tanítása, és hogy ennek következtében az ősegyh.-ban ún. petrinusok és paulinusok álltak egymással szemben. Ez az álláspont ma túlhaladottnak számít. A ~ és Pál ap. között támadt nézeteltérés nem jelentette azt, hogy mereven elhatárolták működési területüket (2,6); Pál ap. is először a zsidókkal keresett kapcsolatot. – ~ későbbi tevékenységéről nem tudunk semmit, de Rómában való tartózkodása és vértanúhalála (a hagyomány szerint Nero uralma alatt, Kr. u. 64 és 67 között) biztos. Rómában a Szt Péter bazilika alatt végzett legutóbbi ásatások ~ sírját illetően meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak. – A hagyomány szerint ~ tanítását Mk öleli fel (® Márk). Ezenkívül az ApCsel is megőrzött tőle néhány beszédet, amelyek vsz. már léteztek (mintaként!) mielőtt az ApCsel-t Lukács megszövegezte volna. ~ nevével ismeretes két levél (® Szent Péter első levele, ® Szent Péter második levele) és több apokrif irat: egy ev., Péter apostol cselekedetei, Péter prédikációja, Péter apokalipszise. – A Mt 16,13–20 részletet, a ~nak adott ígéretet nem tekinthetjük a szó mai jogi értelmében vett egyházalapító okmánynak. Ez ügyben más mércével kell mérni. E részlet, s főként a 16,16 hitelességét ma már protestáns részről sem vonják kétségbe. Az exegéták zöme elismeri, hogy nem az ősegyh. kollektív alkotása, hanem valóban Jézus szavait tartalmazza. Hogy az ígéret milyen körülmények között hangzott el, az nem egészen világos. Egyesek szerint a Mt szerkesztése során került erre a helyre, de eredetileg az ® utolsó vacsorán v. a feltámadás után hangzott el. Valójában azonban semmi akadálya, hogy a Máténál adott körülmények között fogadjuk el. Végső soron a döntő az – s ebben szinte mindenki egyetért –, hogy ~ kapta a mennyek országának kulcsait, és ő a szikla. Ezáltal megkapta az eljövendő ország felelős vezetőjének hivatalát (vö. Iz 22,22; Mt 23,13). A bűnbocsánatot jelentő oldás és kötés hatalmában a többi ap. is osztozott (18,18; vö. Jn 20,23), de az Egyh. sziklaalapja ~. (Lásd a XXIV. és XXV. színes képet.)
XXIV. A Jordán forrása Fülöp Cézáreájánál. Itt ígérte Jézus Péternek a primátust (vö. MT 16,13–19)
XXV. A primátus temploma a Genezáreti-tó partján. Feltámadása után itt adta át Jézus Péternek a primátust (vö. JN 21,15–17)
