perzsák

Teljes szövegű keresés

perzsák: iráni néptörzs, amely Cirusz korától a nevet adta annak a birodalomnak, amely Kr. e. 538–333: egész Elő-Ázsiára kiterjedt. Nevüket a Bibliában először Ez 27,10; 38,5 említi (Parasz); egyébként főleg Ezd, Neh és Dán szerepelteti őket. – I. Történelmük. A) A legkorábbi tört.-ük (~ és médek együtt: irániak) csaknem ismeretlen: az asszír feliratok csupán mellékesen említik a K-i szomszédokat, az iráni források pedig szinte teljesen hiányoznak. Amit ma meg lehet még állapítani, az annyi, hogy ezek az irániak mielőtt elfoglalták volna későbbi területüket a délebbre eső fennsíkon, a Káspi-tó és a Bajkál-tó között elterülő síkságot lakták (Ny-Turkesztán). Új hazájukban annak következtében, hogy csak szórványos letelepedésre nyílt módjuk, először csak kisebb terület tartozott uralmuk alá. (A Ny felé előrenyomuló hettiták és mitannik nem tartoztak hozzájuk, hanem a hinduk rokonai lehettek.) – B) Az első ismert iráni állam a ® médeké, de erről is csak asszír és gör. (Hérodotosz, Ktésziasz) forrásokból tudunk, hazai adatokra és ezeknek megfelelő, feltárások során felszínre került leletekre alig támaszkodhatunk. A médek birodalmától DK-re, Perziszben és Ansanban építette ki az Akhaimenidák dinasztiájából Nagy ® Cirusz/Kürosz (ur. Kr. e. 559–529) a maga hatalmát, és Asztüágeszt legyőzve (Kr. e. 550) megdöntötte a médek birodalmát. Bábel (Kr. e. 539), az újbabilóniai birodalom és Kisázsia meghódításával létrejött az első nagy perzsa birodalom. Ezt a birodalmat vallási téren nagy türelem jellemezte, ami főleg a Bábelbe hurcolt júdeaiaknak jelentett fordulatot: Cirusz megengedte nekik (Kr. e. 538) a visszatérést és Júdea újjászervezését, amely a perzsa birodalom része lett. Ezekről az eseményekről az újbabilóniai évkv.-ekből és az ÓSz-ből (Ezd, Neh, Dán) szerezhetünk értesüléseket. Ciruszt halála után Kambüszész (ur. Kr. e. 529–522) követte a trónon, akit a Biblia nem említ. Utána I. Dárius (ur. Kr. e. 521–485) került uralomra az Akhaimenidák egy mellékágából; ő volt az, aki a perzsa birodalom határait a legmesszebbre terjesztette ki, és a birodalmat először 23, később pedig 29 satrapaságra osztotta fel. Szíria és Palesztina közigazgatásilag egy satrapaságba tartozott Szamaria, Júda, Asdod, Arábia és Ammon „tartományok”-kal. Dáriust Xerxész (ur. Kr. e. 485–465), majd I. Artaxerxész Makrokheir (Longimanus; ur. Kr. e. 464–424) követte, aki a Bibliában is szerepel, az utána következő uralkodóktól eltérően, akik mind az Akhaimenidák dinasztiájából valók voltak: II. Dárius (ur. Kr. e. 424–404), II. Artaxerxész (ur. Kr. e. 404–358), III. Artaxerxész (ur. Kr. e. 358–338), Arszész (ur. Kr. e. 337–336) és III. Dárius (ur. Kr. e. 336–333). III. Dárius idején megszűnt a nagy perzsa birodalom: az isszoszi csatában a birodalom is, a hatalom is Nagy Sándor kezére került. – II. Művelődés. A) Nyelv és irodalom. Az iráni nyelvek az indoeurópai nyelvcsalád árja ágához tartoznak. Az ókorban meg szokták különböztetni az Aveszta nyelvét, ezen belül Zaratusztra szt. énekeinek nyelvét (a Gathák nyelvét) és az ún. újabb Aveszta nyelvét (a Jaste nyelve), valamint az ékírásos emlékekben (® ékírás) megőrződött óperzsát. A Gathát nagyon sokáig csak a szóbeli hagyomány őrizte, csak a Kr. u. első sz.-okban rögzítették írásban, de a nyelvi formák, a mondatfűzés alapján, főleg pedig tartalmi szempontból (ősi társadalmi viszonyok) nagyon régi időből valónak látszik, legalábbis évszázadokkal az Akhaimenidák uralomra jutása előtt keletkezhetett. És mivel Zaratusztrát kell a Gathák szerzőjének tekintenünk, az ő működése idejéhez köthetjük (J. Hertel, E. Herzfeld, F. Altheim, W. Hinz stb. nézetével szemben, akik más időponttal számolnak). A nyelvi szempontból későbbinek látszó Jastét (misztikus énekek) átdolgozták, de még fellelhetők benne a régebbi vallás(ok) nyomai, amelyek nyilvánvalóan a Zaratusztra-féle vallás mellett tovább élő népi vallásosságból erednek. Az Aveszta fennmaradó része jogi, liturgikus és kultikus tárgyú szövegeket tartalmaz különböző későbbi korokból. – B) Vallás. Az irániak legrégibb vallásáról semmi biztosat nem tudunk; az ún. újabb Aveszta énekei alapján feltehető, hogy az ősidők árja isteneit tisztelték, de hogy pontosan kiket, azt nem lehet megállapítani. Csak annyit tudunk, hogy ezt a vallást elég korán háttérbe szorította Zaratusztra (Zoroaszter) próf., aki Ahura Mazdát, minden dolgok alkotóját hirdette, és felszólította kora uralkodóit, hogy az „üdvös gondolkodás” révén a jó mellett döntsenek, és harcoljanak a rossz ellen, amely a „romlást hozó gondolkodás” gyümölcse ezen a világon. Az igazak jutalma a „végső lét”-ben az „éneknek a háza” v. a paradicsom lesz; az álnokokra viszont a „legrosszabb lét” v. a pokol vár. Zaratusztra ezt az új vallást Vistászpa fejedelem segítségével uralomra is juttatta Iránban. Míg Zaratusztránál az említett fogalmak tisztán „funkciók” v. lelki tulajdonságok, addig később, ha csak sokkal a próf. után is, megszemélyesítik őket mint a világban működő erőket, úgyhogy végül „arkangyalok”-ká válnak. Ugyanígy átalakult az idők folyamán az istennév is, és Ahuramazda formában merevedett meg; így szerepel Dárius sziklafelirataiban. A névnek ’bölcs úr’-ként való értelmezése semmiképpen nem tekinthető bebizonyítottnak. A Zaratusztra utáni időben összeolvadt Ahuramazda alakjával v. magával Ormuzddal, úgyhogy egy másodlagos dualizmus keletkezett: Ormuzd-Ahriman. Hogy ezt a meglehetősen korai dualizmust kiküszöböljék, és megmagyarázzák, miként származhat jó is, rossz is egyazon teremtőtől, kigondolták a „mindenek fölött álló” istenséget: a „véget nem érő” időt, akit már a Kr. e. 8. sz.-ban ábrázoltak is, amint Ormuzdot és Ahrimant hatalommal ruházza fel. A próf. eredeti tanításának ezt az átalakulását a későbbi zoroasztrizmusnak kell tulajdonítani: hogy belső fejlődésnek köszönhető-e v. külső beavatkozásnak, az még eldöntetlen kérdés. Ugyanígy az is, hogy a ® mágusoknak milyen szerepük volt a Zaratusztra-féle vallásban. Az viszont biztos, hogy a kumráni iratok vonatkozásában nem szabad közvetlen perzsa hatással számolni. (Lásd a X. színes képet.)

X. Perzsa palotaőr, hátán tegez, kezében lándzsa. Színes mázas téglából készült dombormű Szúzából. Kr. e. 5. sz.

159. Perzsa férfifej. Perzepolisz, égetett agyag

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages