pasztorális levelek

Teljes szövegű keresés

pasztorális levelek, lelkipásztori levelek: a ® Timóteusnak írt levelek és a ® Titusznak írt levél összefoglaló neve. Tartalmi és formai tekintetben Pál levelein belül külön egységet képeznek. Mind a három levél olyan magánszemélynek szól, aki egyúttal munkatársa is volt az ap.-nak, ebből következően a levelek egyszersmind Efezus és Kréta egyházközségeihez intézett hivatalos írások is. Részletes útbaigazításokkal szolgálnak a tévtanítók elleni harc, az Egyh. szervezete, de főleg a lelkipásztorkodás kérdéseiben. Mind a három levél a lelkipásztor kötelességeit taglalja, hasonló tanácsokat és rendelkezéseket ölel fel; a nyelv, a szókincs és a hangnem is hasonló bennük, és egységbe foglalja őket; mind a három ugyanazt a tört.-i helyzetet tételezi fel, ezért mind a három esetben felvetődik az eredetiség kérdése. 2Tim a vértanúság előtt álló ap. végrendelete, és formailag is, tartalmilag is inkább magánlevél jellegű (mint a Filem és 3Jn); 1Tim és Tit viszont inkább a címzetteknek és az általuk vezetett egyh.-i közösségeknek szóló hivatalos írás. Egyfelől (kiegészítve és elmélyítve) azokat a szóbeli utasításokat foglalják össze, amelyeket a szerző a munkatársainak adott, másfelől Timóteus és Titusz tekintélyét biztosítják, igazolják őket a közösséggel szemben. Ezeket a belső összefüggéseket már a ® Muratori-töredék kánonja is tanúsítja; Tertullianus szintén felfigyelt rájuk. A pásztorlevél (regula pastoralis) elnevezés 1Tim-ra vonatkozóan már Aquinói Szt Tamásnál felbukkan. A ~ elnevezéssel elsőként 1755: Paul Anton pietista teológus élt; ettől kezdve ez az elnevezés hamarosan általánossá vált. – I. Eredetiségük. 1. A ~ Pál ap.-tól származónak látszanak nemcsak a bevezető sorok (1Tim 1,1; 2Tim 1,1; Tit 1,1), hanem sok egyéb részlet alapján is, ahol az ap. életéből vett események kerülnek szóba (1Tim 1,3.12–16.19 kk.; 2,7; 3,14 kk.; 2Tim 1,11 kk.; 3,11; 4,9–18; Tit 1,3). A legrégibb fennmaradt Pál-kódexből (Chester-Beatty-papirusz, 3. sz. eleje) viszont hiányzanak, ugyanígy Markion kánonjából (kb. Kr. u. 150) is, de nem tudjuk, hogy azért-e, mert nem ismerte, v. mert nem vette fel. Ugyanakkor nagyon korai időből találunk többé v. kevésbé világos utalásokat a ~re, így Antióchiai Szt Ignácnál († Kr. u. 110 k.), főleg pedig Szmirnai Polikárpnál († Kr. u. 156). Kb. a 2. sz. közepétől az egész Egyh.-ban ismerték, és Pál leveleiként az ÚSz kánonjába tartozónak tekintették őket, ahogyan ezt a Muratori-kánon (kb. Kr. u. 180), valamint Ireneusz, Tertullianus, Alexandriai Kelemen és minden későbbi egyházatya és egyházi író írásai tanúsítják. A ~ eredetiségét egészen addig nem vonták kétségbe, míg Chr. Schmidt 1804/05: elő nem adta aggályait a Timóteusnak írt első levél eredetiségével kapcsolatban, F. Schleiermacher pedig ki nem zárta ezt a levelet az általa Páltól származónak elismert levelek sorából (1807). Nem sokkal később J. G. Eichhorn mind a három lelkipásztori levelet elvetette. Azóta a protestáns exegéták zöme nem tartja hitelesnek a ~et, és a Pál utáni időből egy kereszténynek tulajdonítja őket. Mások (pl.: A. von Harnack, P. N. Harrison, R. Falconer), legalább bizonyos részeket elismernek Páltól valónak (töredék- v. cédula-hipotézis), amelyeket feltevésük szerint egy későbbi keresztény kéz kiegészített. A katolikus exegéták közül szintén egyre többen képviselik azt az álláspontot, hogy a ~ a Pál utáni időben keletkeztek. A ~ eredetisége ellen főleg tört.-i, teol.-i és nyelvi szempontból sorakoztatnak fel érveket. – 2. A tört.-i szempontból felmerülő nehézségek elsősorban a következő tényekből adódnak: Pál életében a ~nek nincs helyük. Azok a tévtanítók, akikről a ~ben szó van, a Kr. u. 2. sz.-ban léphettek fel, nem az apostoli időben, hiszen a kései gnoszticizmust képviselik. Az egyh.-i közösségeknek az a szervezettsége, amelyet a ~ tükröznek, még szintén nem mutatható ki az ap. korából, hanem a későbbi időkre jellemző. – A ~ említenek olyan mozzanatokat Pál ap. életéből, amelyek nem illeszthetők be életrajzába első róm. fogsága végéig (Kr. u. 63) úgy, ahogy az az ApCsel-ből és Pál ap. többi leveléből elénk rajzolódik (együtt munkálkodás Timóteussal Efezusban; Timóteus Pál helyetteseként Efezusban; harc az Efezusban tért hódító tévtanok ellen; térítő munka Titusszal együtt Kréta szigetén; az ap. róm. fogságának az ApCsel-től eltérő leírása; Pál ap. működése Timóteus nélkül Troászban, Korintusban és Milétoszban, közvetlenül utolsó róm. fogsága előtt). Ezek miatt a ~ keletkezésének idejét Kr. u. 63 utánra kell tennünk. De nehézséget okoz, ha feltesszük, hogy Pál első róm. fogsága végén halt vértanúhalált; ezt nem lehet bebizonyítani. Ugyanakkor vannak adatok, amelyekből arra következtethetünk, hogy az ap. 63 után még élt: Szt Kelemen 1. levelében (Kr. u. 96), amelyben Pál ap.-nak egy hispániai útjáról olvashatunk (5,5–7), továbbá a Muratori-kánonban (kb. Kr. u. 180), valamint egy apokrif iratban (Péter cselekedetei). Vsz., hogy Rómában első fogságából kiengedték Pált, s így 63 után egy ideig még szabadon működhetett. De hogy Pál szabadon bocsátása után még egyszer K-re (Efezus, Troász, Korintus, Milétosz) ment volna, ahogy a ~ feltételezik, azt a Róm 15,19.30, de főleg az ApCsel 20,25.28 alapján aligha tarthatjuk valószínűnek, v. legalábbis nem tudott az ApCsel szerzője róla. Így tehát mégsem tekinthetjük a ~et Pál életébe beilleszthetőknek; a bennük feltételezett utak (Efezus, Kréta, Troász, Korintus, Milétosz), mielőtt Rómában fogságát töltötte és kivégezték volna, eszerint merő feltevések. – A ~ adatai a tévtanítók elleni harcot illetően (1Tim 1,3 kk.; 4,3; 2Tim 2,18; Tit 1,14 kk.) nem teszik lehetővé egy meghatározott eretnekség pontos megállapítását, amely a kereszténységet kívülről fenyegette. A levelekből az látszik, hogy a tévtanítók a keresztény közösségek tagjainak sorából kerültek ki (1Tim 1,4; 6,4; 2Tim 2,23; Tit 3,9), és a zsidóságból származtak (1,10 kk.). Zsidó „mesék”-kel álltak elő, a törvénnyel kapcsolatos vitákat kezdeményeztek (1Tim 1,4; 4,7; Tit 1,14; 3,9). Efezusban szintén mesékre, ill. családfákra utalnak az adatok (1Tim 1,4): az az igény, hogy a törv. tanítóinak tekintsék őket, azaz a tévtanítókat (1,7), egyértelműen a zsidóságból való eredetet tanúsítja (vö. Tit 1,15). 1Tim 4,1–5; 2Tim 2,17 kk.: a dualisztikus tanok, amelyek a zsidóságtól teljesen idegenek voltak, arra engednek következtetni, hogy itt a gnózis egy korai változatával állunk szemben, amely zsidó-hellén talajon keletkezett. Az összes adat, amely a tévtanítók ellen szóló részletekből kielemezhető (1Tim 1,3 kk.; 4,1–3; 6,3–5.20 kk.; 2Tim 2,14.23; 3,1–9.13; 4,3; Tit 1,10–16; 3,9–11) arra utal, hogy a ~ben, ahogy azt már a Kol 2,16–18 is mutatja, gnosztikus elemeket is magában foglaló ® judaizmussal állunk szemben, ami nem azonos a későbbi, már egyértelműen körvonalazható 2. sz.-i gnoszticizmussal; e gnoszticizmusnak épp a legjellemzőbb vonásai nem lelhetők fel a ~ben. – A ~ már ismernek elöljáróként püspököket, akik olykor presbiter néven szerepelnek (Tit 1,5.7), továbbá diákonusokat (1Tim 3,12), feladattal hivatalosan megbízott özvegyeket, s talán még diakonisszákat is, ha nem a diákonus-feleségekről van itt szó. A püspök feladata a közösség vezetése, az igehirdetés, a tanítás (3,4 kk.; 5,17; 2Tim 2,24; 4,2; Tit 1,7.9.11; 2,1; 3,10). A püspökök együtt testületet (kollégium) alkotnak (1Tim 4,14). Az episcopus (= püspök) és a presbiter (= elöljáró) elnevezés a ~ben rokon értelmű egymással: még nem a hierarchia más-más fokozatát jelöli. Szigorú értelemben vett monarchikus püspökségről, ami Antióchiai Szt Ignácnál már kimutatható, és a hierarchia fokozatainak (diákonus, presbiter, püspök) pontos elhatárolásáról a ~ben nincs szó. Az egyh.-ak tényleges feje mindig maga Pál, akit munkatársai, Timóteus és Titusz bizonyos ideig helyettesítenek. De már a Fil 1,1 is említ elöljárókat (= püspököket) és diákonusokat; az ApCsel 20,17 a presbitereket szerepelteti úgy, mint akik az egyh. élén állnak; a 20,28 viszont elöljáróknak (= püspököknek) nevezi az egyh.-ak vezetőit. Pál korábbi leveleiben az egyh.-aknak helyi vezetői vannak (1Tesz 5,12; 1Kor 16,16 kk.; Róm 12,8). Olyan nőket szintén említ, akik feladatokat látnak el (16,1.3.12 kk.; Fil 4,2 kk.; Kol 4,15). Ehhez mérten azonban előbbre lépést jelent a ~ben, hogy az özvegyek szervezett keretben tisztséget töltenek be, bár úgy látszik, Efezusban ez az intézményes forma nem állt fenn sokáig. Ugyanakkor karizmatikusokkal nem találkozunk a ~ben. Ebből még nem kell okvetlenül arra következtetnünk, hogy háttérbe szorították őket, akik tisztséget viseltek. Pneumatikus-prófétai utalásokat találunk: 1Tim 1,18; 4,14; 2Tim 1,6; sőt 1Tim 2,12 felfogható közvetett utalásnak a karizmatikusokra. Az, hogy főleg a tisztségviselőkkel, a tőlük várható magatartással, ill. tulajdonságokkal foglalkoznak, érthető. Figyelembe kell vennünk, hogy a fejlődés egy bizonyos fokát mutatják, amely fejlődés a 2. sz.-ban teljesen kiépült hierarchiához vezetett. Timóteus és Titusz különleges helyet töltöttek be az egyh.-ban, ez azonban még nem jelentette a monarchikus püspökséget, csak előkészítette. A ~ben tükröződő viszonyok jól összeegyeztethetők azzal az idővel, amikor Pál ap. működése már a végéhez közeledett (és előtérbe kerültek a közösségeket, ill. a szervezetüket illető gondok), de még inkább a Pál ap. halála utáni idővel. – 3. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szerzők a teol.-i szempontból felmerülő nehézségeknek. Arra hivatkoznak, hogy a ~ középpontjában az erkölcsi magatartás, a jó lelkiismeret (1,5.19; 3,10; 4,2; 2Tim 1,15) és a jótettek állnak (1Tim 2,10; 5,10; 6,17 kk.; 2Tim 2,21; 3,17; Tit 2,14; 3,8). A ~ kereszténységét az igaz tanítás és a jótettek kereszténységének nevezik; a hit nem az üdvösségnek hívő lélekkel való megragadása, hanem igaz, egészséges, üdvös tanítás (1Tim 1,11; 2Tim 4,3; Tit 1,9; 2,1), a hit tanítása (1Tim 4,1.6; 6,21), a hit hátrahagyott és áthagyományozott javainak pontosan körülhatárolt valósága (1Tim 6,20; 2Tim 1,12.14). A hit az igazhitűség lett. Az Istenről és a Krisztusról szóló tanításban új műszavak jelennek meg (epifánia, Üdvözítő), amelyeket a hellenista uralkodókultuszra és a misztériumokra lehet visszavezetni. Ezenkívül hagyomány szentesítette, régi hitvallásokkal és himnuszokkal találkozunk, amelyek kevésbé fejlett krisztológiát tükröznek, mint Pál más levelei (1Tim 2,5 kk.; 6,13–16; 2Tim 2,8). Nagy hangsúly esik ezekben a levelekben a hagyományra (1Tim 6,20; 2Tim 1,12.14; 2,1–2). A tévtanítókkal valójában nem folyik teol.-i vita, a levelek egyszerűen elutasítják őket. – Ha el kell is ismerni a különbségeket a ~ és Pál korábbi levelei között, az tagadhatatlan, hogy ezek a különbségek legalább részben megmagyarázhatók a ~ sajátosságaiból, abból, hogy ezeknek a leveleknek fő célja az egyh.-i élet rendje, az egyh.-i közösségek belső felépítése és a tévtanok elleni küzdelem volt. A hitbeli tanításnak szilárd normaként, egészséges tanításként való szerepeltetése, amely a korábbi levelekben is fellelhető (vö. Róm 6,17; 16,17), onnan érthető, hogy a ~ben nagy teret kap a tévtanok elleni küzdelem. A jótettek kívánalma, amit nem szabad úgy értelmezni, mintha a megigazulás a tettekből fakadna, Pál korábbi leveleiből sem hiányzik (2Tesz 2,17; 2Kor 9,8; Róm 2,7; 13,3; Kol 1,10; Ef 2,10). Ezek olyan tettek, amelyekben az új életnek a kereszténységet átható erői nyilatkoznak meg (2Tim 3,17). A jótettek gyakori emlegetése szintén érthető, ha a ~ gyakorlati céljára gondolunk. A bennük elénk táruló krisztológia, amely több érintkező pontot mutat az ősegyh. krisztológiájával, mint a Pál régebbi leveleiben tükröződő krisztológia, legalább részben abból érthető, hogy a ~ nagyobb számban idéznek megszilárdult mondásokat, kész formulákat. – 4. Ugyanígy sokat nyomnak a latban a ~ eredetisége ellen nyelvi szempontból felhozott érvek is. Ezek szerint Pál régebbi leveleihez képest olyan nagyok a különbségek, hogy nem fogalmazhatta őket maga Pál. A ~ből egész sor olyan szó és kifejezés hiányzik, amely jellemző Pál nyelvhasználatára; szavak, amelyek Pál korábbi leveleiben is megtalálhatók, a ~ben más jelentésben, más szerkezetekben szerepelnek, v. eltérő gyakoriságúak. Ugyanakkor jellegzetes szavak, fordulatok találhatók a ~ben, amelyek egyébként hiányoznak Pálnál. Nem kevesebb mint 306 hapax legomenon fordul elő a ~ben (ilyen pl. az egészséges tanítás megfelelője is: 4,3; Tit 1,9 stb.). Egészében véve a ~ nyelve több hasonlóságot mutat a hellén világ emelkedettebb beszélt nyelvével, továbbá a zsidó-hellén bölcsességi irodalom és a népszerű filozófia nyelvével, ill. az udvari stílussal, mint ahogy az Pálnál egyébként megfigyelhető. A ~ben a mondanivaló nyugodt megfogalmazásban hömpölyög, ezzel szemben a valódi Pál-levelekben a gondolatok úgy áradnak, hogy szétfeszítik a nyelvi formát, ezért ezekre a levelekre a következetlen mondatfűzés és a közbevetett mondat jellemző. A ~ben nem találkozunk bizonyítással, érvek felsorakoztatásával és következtetéssel, hanem egyszerűen csak állításokkal, utasításokkal. A felsorolásnak nagy szerepe van (1Tim 3,2.9.12; 2Tim 3,2). Ugyanígy jellemző a ~re, hogy hiányoznak belőlük az ún. töltelékszavak, amelyek Pál régebbi leveleiben nagy számban találhatók. – A nyelvi-stiláris sajátosságokat okvetlenül figyelembe kell vennünk. Némelyek közülük a ~ jellegéből, rendeltetéséből adódnak, ahogyan Pál többi levelének is megvannak a nyelvi sajátosságai. Egy közösség vezetőjéhez intézett és útbaigazításokat nyújtó levélben szükségszerűen más szavaknak kell szerepelniük, és a stílusnak is tárgyilagosabbnak kell lennie, mint egy vitairatban v. egy lelkipásztori levélben; magától értetődő, hogy egy ilyen levél szorosabban kapcsolódik a hagyományos megfogalmazásokhoz, formulákhoz. A tévtanok elleni harc és az ap.-nak nyelvi téren a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodása a ~ további sajátosságaira nyújtanak magyarázatot. Emellett még mindig egész sor számottevő nehézség marad, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy míg Pál korábbi leveleiben a szavak átlag 4,67–5,20 betűből állnak, a ~ben 5,26–5,66 a szavak betűinek átlagos száma. Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a 2Tim írásakor Pál fogságban volt, tehát ezt a levelet aligha írhatta saját kezűleg, egyfelől a levél hosszúsága, másfelől az akkori börtönök körülményei miatt. Viszont: ez a levél nem különbözik a többi lelkipásztori levéltől. Így azt kell feltennünk, hogy a másik 2 pasztorális levél (1Tim, Tit) sem az ap. saját keze írása. – 5. Azokat a nyomós érveket is tekintetbe kell vennünk, amelyek arra mutatnak, hogy a ~ közvetlenül Páltól erednek. A ~ben találkozunk jellegzetesen páli stiláris sajátságokkal. A levelek bevezető és záró sorai nagymértékben megegyeznek Pál korábbi leveleinek formuláival. Ezekhez járul egész sor olyan tartalmi elem, amely a ~ eredetisége mellett szól. Pál tanítása a ~ben tisztán és egyértelműen fogalmazódik meg. 1Tim 1,12–17 Istennek Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott irgalmát állítja elénk. A 2,5 Jézus Krisztusról mint az új emberről szól, Tit 3,7 a kegyelemből való megigazulásról, a hit révén, egyértelműen elutasítva a tettek révén való megigazulás gondolatát (vö. 3,5; 2Tim 1,9 kk.). A 2,10 a másokért vállalt szenvedés erejéről szól; a 2,25 az eltévelyedettek iránti szeretetre int. Azok a részletek, amelyekben az ap. magáról szól, védekezően (1Tim 1,12–16; 2Tim 3,10–12; 4,6–8), alázatot, szenvedésre való készséget és erős hitet sugároznak. Az állammal szemben tanúsítandó magatartás (1Tim 2,1 kk.; Tit 3,1) szintén Pálra vall. Timóteus vonásait minden szépítés nélkül tárja elénk (2Tim 1,7 kk.; 2,3.12.22). Főleg pedig a számos tört.-i részlet az (különösen 1,5.15–18; 3,14 kk.; 4,9–21; Tit 3,12–14), ami az eredetiség mellett szól. A sok, egyébként ismeretlen személy nevét, akik az ap.-nak ellenségei v. barátai, ill. segítőtársai voltak (1Tim 1,20; 2Tim 1,15–18; 2,17; 4,19–21; Tit 3,12) szintén nehéz volna megmagyarázni, ha egy Pál halála utáni időből való szerzőt tételeznénk fel. Mindenekelőtt 2Tim szól egy ilyen feltevés ellen, mivel ebben olyan hírekről van szó, amelyeket aligha lehetett volna kitalálni. Tehát szép számmal vannak még nyitott kérdések, így még nem lehet meghatározni, milyen viszonyban állnak a ~ Pállal. – 6. Ha valamennyi szempontot tekintetbe vesszük, vsz. azt a következtetést kell levonnunk, hogy a ~ nem állnak olyan közvetlen kapcsolatban Pál ap.-lal, mint a régebbi Pál-levelek (Róm, 1–2Kor, Gal). Talán egy tanítvány v. egy titkár fogalmazta meg őket az ap. megbízásából, akinek Pál sokkal nagyobb szabadságot adott, mint azoknak, akik a korábbi leveleit írták. Ennek a „titkárnak” hosszabb ideig kísérgetnie kellett az ap.-t. (A hagyomány nem tud ilyen titkárról.) Ez a feltevés tartalmi szempontból is magyarázatul szolgálhatna azokra az eltérésekre, amelyeket a ~ Pálnak más személyek közreműködésével írt régebbi leveleihez képest mutatnak, de még inkább a szókincs és a stílus terén megfigyelhető különbségekre. Az is lehetséges azonban, hogy Pál egy tanítványa írta a ~et a Pál halála utáni időben, szembeszállva az előtérbe kerülő gnózissal és egy üldözés kezdetekor, úgy, hogy sokat merített az ap. hagyatékából és gondolataiból. – II. A ~ jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy elénk tárják a keresztény közösségek szervezeti felépítését az 1. sz. második felében. Bepillantást engednek a közösségek életébe, amelyek küzdöttek az áthagyományozott hitletétemény megőrzéséért, védték a keresztény erkölcsöt az őket körülvevő pogánysággal szemben, és különféle szociális-karitatív feladatokat is elláttak. Ha elfogadjuk őket valódi, Páltól eredő leveleknek, elénk állítják a népek apostolának életét és működését, miután Rómában első fogságából kiszabadult, valamint a gondos lelkipásztort, aki együttműködött két bizalmas munkatársával. Ha a ~ a Pál halála utáni időből valók, akkor azt tükrözik, hogy a következő nemzedék milyennek látta a népek apostolát, mennyire tisztelte, s hogyan törekedett az egyh.-i közösség vezetésével és a tévtanok elleni küzdelemmel kapcsolatban utasításainak megfelelni, tanításából pedig erőt meríteni, kivált azok javára, akik a hitükben veszélyeztetve voltak.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages