Zalavár
Zalavár (Szalavár), kisközség Zala vármegye keszthelyi j.-ban, (1891) 1352 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Z. a Kis-Balaton közelében fekszik; hajdan vára volt, melynek ma már nyoma sincs. Z. a legrégibb keresztény alapítás a vármegyében; 840-850 körül a szláv eredetü Privina és fia Kocel itt frank hercegséget alapítottak, melynek székhelye Mosapurk (Moosburg), a mai Z. volt; 895. Arnulf frank császár a várat Braslav védelmére bizta, de a magyarok mégis elfoglalták. 1019. Szt. István újra megalapította a már 850 körül fennállott Szt.-Adorján-egyházát és bencés apátságot alapított. 1250 óta országos levéltára volt. 1568. a törökök feldúlták, de levéltára Vasvárra vitetvén, megmenekült. A XVII. sz. elején újból megerősítették; 1715-ben III. Károly ismét a bencés rendnek adományozta Z.-t és a göttweihi apátság felsőbbsége alá helyezte; de ez Zala-Apátiba (l. Apáti, 13.) helyezte át a Z.-i apátságot, ahol a templom 1774. épült fel; levéltára Vasvárról 1758. vitetett vissza Zala-Apátiba. 1873. tétetett Göttweihtől ismét függetlenné. Most Pannonhalma alá tartozik.
