Wales
Wales (ejtsd: velsz), egykoron független, most Angliához tartozó hercegség, a sziget Ny-i partján, az Ir-tenger, Szt.-György-csatorna, Chester, Salop, Hereford, Monmouth grófságok és a Bristol-csatorna közt, 16 069 km2 területtel. W. egész Anglia legzordabb része; csaknem az egész hercegséget a kambriai hegyes vidék (Cambrian Mountains) foglalja el; ez massziv, mély völgyektől szaggatott fensík; legemelkedettebb az ÉNy-i part közelében, amely oldalon a lejtő sokkal meredekebb, mint K-e. Ott emelkedik ki Anglia és W. legmagasabb hegye, a Snowdon (l. o.); tőle ÉK-re a Caern-David 1044 és az Yr-Arrig 913 méter magas. A Snowdont D. felé egy magas lánc köti össze a Berwyn-lánccal, amely amazzal együtt DNy-i irányt követ és az Aren-Mowddwy (900 m.) s a Cader-Idris (888 m.) nevü csúcsokban kulminál. D-re e lánctól a föld alacsonyabb; a Dyri és a felső Severn völgye választja el É-i W.-t a D-itől. A Severn forrásánál a Plynlimmon 756 m. magas. D-nek és DK-nek az Epynt Hillsig terül el W. legzordabb része, amelyet puszták, mocsarak, sziklák alkotnak itt-ott egyes erdőrészekkel és amelyen számos a régi kelta időkből való emlék. A Dyri és Felső-Severn völgyétől K. felé is dombos még a vidék; a Radnor-Forestben még 659 m.-nyi magasságot ér el, de már a lejtők szelidebbek, és a völgyek talaja mívelhető. Az Epynt Hillstől D-re az Usk völgyén túl emelkedik a Black Mountains lánca, amelyben Dél-W. legmagasabb pontjai (Beacon 872 m.) vannak. Tőle D-re húzódnak el a Glamorgan láncai és legföljebb 566 m.-nyi magasságot érnek el, de völgyeik szűkebbek, csúcsaik élesebbek. A Glamorgan-lánc és a Bristol-csatorna közt terül el az egyedüli nagyobb síkság, a glamorgani. A partok sziklásak, szakadozottak, számos öböllel és hegyfokkal. Az egész területből csak 19% szántó, 45% rét és legelő s 35% terméketlen föld. A földmívelésnél fontosabb foglalkozási ág az állattenyésztés, de a legfontosabb a bányászat. É-on bányásznak ólmot, kobaltot és rezet, Merionethben még aranyat is. ÉK-en és D-en nagy széntelepek, vas-, cink- és rézérc vannak. Penrhyn palát szolgáltat. Az É-i kisebb széntelep a Dee torkolatától Denbighig nyulik; a D-i nagyobb pedig Monmouth grófság közepétől Pembroke Ny-i végéig terjed; a Carmartheni-öböl két egyenlőtlen részre osztja. Szénben és vasércekben leggazdagabb Glamorgan (l. o.). A partokon a halászat jelentékeny. É-i W. fel van osztva Anglesey (sziget), Caernarvon, Denbigh, Flint, Merioneth és Montgomery, D-i W. pedig Brecknock, Cardigan, Caermarthen, Glamorgan, Pembroke és Radnor grófságokra (l. e címeket).
W. őslakói kelták és pedig kimriek voltak. Midőn az V. sz.-ban az angol szászok Britanniába betörtek, a kelta lakosság egy része a hódítók elől W. hegyeibe menekült és itt a krimiekkel (kymri) egybeolvadva olyan néppé alakult, amely nyelvre (l. Walesi nyelv), szokásokra és erkölcsökre nézve az angol elemtől mai napig is elüt. Az angol-szász királyok korában A w.-iek egymástól független fejedelmek alatt éltek, akiknek egyenetlenségei a hódítók előnyomulását előmozdították. 1066 után a normann uralom alatt W. lakói az angol hűbéruraság alól felszabadulni igyekeztek, de Hódító Vilmos ennek a törekvésnek elejét vette. II. Vilmos király, hogy a W.-iek támadásainak útját állja, országa határaira határgrófokat (marchers) állított; ennek dacára a hercegség csaknem teljesen kivonta magát az angol hűbéruraság alól. II. Henrik azonban a benne dúló pártharcokat felhasználta arra, hogy W. leigázását előkészítse. 1157. kezdte meg támadásait, de csak 1171. volt képes hűbéruraságát elismertetni. A hercegség leigázása csak I. Eduárdnak sikerült 1276. Az a szigor, amelylyel az angol marcherek W.-ben eljártak. Llewellyn fejedelmet 1282. fölkelésre birta, de a W.-iek vereséget szenvedtek, vezérük is elesett. Fitestvére Dávid a harcot folytatta, de 1283. Eduárd hatalmába esett és Shrewsburyben a bakó kezei alatt vérzett el. Eduárd erre 1284. W.-t az angol koronával egyesítette és vele mint meghódított tartománynyal bánt, 1301. pedig a hercegséget fiának és a trónörökösnek adta hűbérül a W.-i hercegi címmel. Az angol királyok W. szabadságának elnyomatása után főképen a kiváltságos bardok (l. o.) kiirtására törekedtek, akik énekeikkel a nemzeti szellemet ébren tartották és a népet több ízben szabadsága visszavívására ösztönözték. Owen Glendower bard és fejedelmi sarjadék 1400. fölhasználva a IV. Henrik korában támadt angolországi zavarokat, kitűzte a lázadás zászlaját. Csakis IV. Henrik uralmának vége felé sikerült az angoloknak uralmukat helyreállítani. Hosszas elnyomatás után végre 1536-ban VIII. Henrik alatt W. teljesen egyesíttetett Angliával és lakói az angolokkal egyenjoguakká lettek. V. ö. Walter, Das alte W. (Bonn 1859); Borrow, Wild W., its people, language and scenery (3 kötet, London 1866).
