Waitz
Waitz György, német történetiró, született Flensburgban 1813 okt. 9., megh. Berlinben 1886 máj. 24. Jogi és történelmi tanulmányait Kielben és Berlinben végezte, mire mint a Monumenta Germaniae historica kútfő-vállalat munkatársa Hannoverbe ment, majd pedig Európa főbb levéltáraiban kutatásokat végzett. Ezután Widukind, Marianus Scotus, Eccehardus Uraugiensis s Annalista Saxo műveit és más forrásmunkákat adott ki. Ezeket követték a Gesta Treverorum, Metz, Toul és Verdun püspökeinek története és Adémar meg Fleury Hugo művei. E kútfők kiadásával oly hirt szerzett, hogy 1842. a kieli egyetemhez hivták tanárnak; 1846. pedig mint az egyetem képviselője a holsteini tartománygyülésen vett részt, hol a németség érdekében buzgólkodott. Az 1848-iki márciusi mozgalmak idejében Rendsburgban működött mint az ideiglenes kormány tagja. Később a frankfurti nemzetgyűlésbe választották, ahol eleintén a kaszinó-párthoz, utóbb az u. n. Weidenbusch-párthoz tartozott. Miután Gagernnel együtt a gyülésből kivált, 1849. tanárnak ment Göttingába, ahol új történeti iskolát alapított, mely főleg Németország középkorának és forrásoknak kritikai tanulmányozását tűzte ki célul. A Monumenta-vállalat újjászervezése után e vállalat vezetésével bizatott meg és ekkor (1875) Berlinbe költözött, hol az egyetemen is tartott előadásokat. A szövegkritika terén elsőrangu tekintélynek örvendett és számos német és külföldi történelmi társulat tagjává választotta; a m. tud. akadémiának 1879 óta volt kültagja. Művei közül megemlítendők: Deutsche Verfassungsgeschichte (1-8. köt. Kiel 1843-78; 1-3. köt. 3. kiad. 1879-83, a 4-6. köt. 2. kiad. 1884, Zeumer és Seligertől); Schleswig-Holsteins Geschichte (2 köt., Göttinga 1851-54); Über das Leben und die Lehre des Ulfila (Hannover 1840); Das alte Recht der salischen Franken (Kiel 1846); Lübeck unter Jürgen Wullenweber (3 köt., Berlin 1855-56); Deutsche Kaiser v. Karl dem Grossen bis Maximilian (u. o. 1862); Grundzüge der Politik (Kiel 1862); Jahrbücher des Deutschen Reichs unter Heinrich I. (Berlin 1837, 3. kiad. Lipcse 1885); Das Recht des Herzogs Friedrich von Schleswig-Holstein (Göttinga 1863); Über die angeblichen Erbansprüche d. königlich preussischen Hauses an die Herzogtümer Schleswig-Holstein (u. o. 1864); Kurze schleswig-holsteinische Landesgeschichte (Kiel 1864); Über eine säKaiserchronik und ihre Ableitungen (Göttinga 1863); Zum Gedächtnis an Jakob Grimm (u. o. 1863); Urkunden zur deutschen Verfassungsgeschichte im XI. u. XII. Jahrhundert (Kiel 1871), 2. kiad. 1886). Számos kisebb dolgozata az 1860. megindult Forschungen zur deutschen Geschichte címü folyóiratban jelent meg. Ő dolgozta át és bővítette Dahlmann Quellenkunde zur deutschen Geschichte címü művét; Karolina és Karoline und ihre Freunde cím alatt kiadta Schelling-Michaelis Karolinának levelezését (Lipcse 1871, két köt. 1882). V. ö. Steindorff, Bibliographische Übersicht über Georg W.' Werke (Göttinga 1886); Kluckhohn, Zur Erinnerung an G. W. (Hamburg 1887); Századok, 1886., 559.
