Üröm,
Üröm, iröm (növ. Artemisia L.), a sugaras fészkesek kórója v. félcserjéje, többszörösen szabdalt levelekkel, szöszös bevonattal, fürtös, illetve ágasbogas állásu apró virágfészkekkel és erős zamatu olajjal. Vagy 200 faja a föld északi mérsékelt táján (hazánkban 14) nő; a legtöbbje düledékes, elhagyatott vagy aszományos helyen buján tenyészik, néhányát termesztik. Az abrut-Ü., abrata, ebruta, Isten-fája, citromfű (A. Abrotanum L.) apró sárga gömbölyü virágfészkét a szár molyhos véghajtásával együtt fűszerül és orvosságul használják. A közönséges tapló-, fekete v. vörös Ü., mátrafű, anyafű (Méliusznál), füvek anyja (A. vulgaris L.) vörösbarna, köpcös és vagy kétméteres szárán álló sötétzöld levele széles és fönt csupasz levélkéjü; hosszukás fészke molyhos. Sokféle hasznu növény. Orvosságul, fűszerül és taplóul (kálvinista tapló) használatos. Mikor jól kiszáradt, v. kölyüben törik, v. kéz közt erősen összedörzsölik, hogy a levelek fás részének pora hulljon ki és csak a pamutforma béle maradjon meg. Ekkor v. a maga kórójának, v. sárga dinnye héjának tüzes üszkét tördelik bele és azzal erősen összedörzsölik, hogy tűzkapóvá legyen. Igy készül a legjobb Ü.-tapló, mondja Diószegi. Bokra épp ugy mint a világos zöld seprő-Ü.-é (A. scoparia W. K.) seprőül szolgál. A római, olasz v. bárány-Ü. (A. Pontica L.) konyuló ezüstös fészkü véghajtásait, kivált magastövü fajtájáéit (A. arborea L.), Dél-Európából hozták falusi kerteinkbe és ürmöshöz használják. A fehér Ü. (A. Absinthium L.) sokkal jobb e célra. Magas, 60, sőt 120 cm.-es nálunk vadon termő fehérmolyhu bokrának sárga lekonyuló fészkü véghajtásait (herba et summitates absinthii) erős fűszeres és keserü olajáért (melynek fő alkotó része az abszintin) gyomorerősítőül termesztik is, hogy ital (Ü.-bor, pálinka, likör, márc) készítésére vagy konyhasó elrontására (denaturálására) használják. A genippa v. havasi Ü., nemes ruta (A. mutellina Vill.) és a füzéres Ü. (A. spicata Jacqu.) szolgáltatják szeszben a havasi lakók keserü gyomorcseppeit. A tengeri Ü. (A. maritima L.) középázsiai egyik fajváltozatának (A. Stechmanniana Bess., A cina Berg) porrá tört virágfészkét citvormag, cinamaga néven téaképen vagy cukrozva (köles-szem-cukorka néven) gyermeknek gilisztaűző szerül (féregmag) adják. Fő alkotó része a szantorin (l. o.). A tárkony-Ü. (l. o.). Az ezüstmolyhu Ü. (A. argentea Ait.) Madeirából és meleg helyen a kaspimelléki őszülő Ü. (A. Stelleriana Bess.) ültetvényeink sötét bozótja előtt szépen fest. A szíkfű-Ü. (A. chamaemelifolia Vill.) déleurópai bokra még sok falusi kertnek dísze. V. ö. Besser, Tentamen de Abrotanis (Moszkva 1832).
