Uganda
Uganda (Buganda), Zanzibár angol protektorátushoz tartozó négerország Unyoro, Usszoga, a Viktoria-tó és Karagve közt, mintegy 13,300 km2 területtel, 3-500,000 lak. DNy-i és Ny-i része dombos, amely dombos szeliden ereszkednek le É. és K. felé. Legjelentékenyebb folyói: a Nilus, a Viktoria-tó lefolyása, amelyet itt Kivirának hivnak, a Katonga és legmesszebb D-en a Kagera, a Nilus fő forrásfolyója. A Viktoria-tavon kivül a középső részében van a kis Iszolt- vagyis Vamala-tó; amannak É-i része nagyon szakadozott és a partok mellett számos, a többi közt a trópusi növényzettel takart Szette szigetek terülnek el. A Viktoria közelében sűrü őserdők terülnek, amelyet magas törzsü Rubiacaeák, rafia-, fenix- és egyéb pálmák alkotnak. A mélyedésekben pedig a nád a Zingiberaceákkal és kúszó növényekkel áthatolhatatlan sűrüséggé egyesült. Nagyok a fűvel borított térségek. A legfontosabb kulturnövény a banána, azonkivül a kávé, amely vadon is nő, a durra és köles. Vad állatok a leopárd, az antilopék és csekély számmal az oroszlán. Házi állatok a púpos szarvasmarha, juh, kecske, kutya és a tyúk. A lakosok az uandaiak, akik az ÉK. felől jövő bevándorlottakkal, a vahuma törzszsel keveredtek. Köztük a kereszténység gyorsabban terjed mint az iszlám. 1893. volt köztük mintegy 100,000 protestáns, 50,000 katolikus és 20,000 mohammedánus. A 9 tartománya közül Busziro Mengo (azelőtt Rubaga) királyi székhelylyel, Csagve, Butera, Szingo és Buddu a legnagyobbak. A kormány élén az angol kormány kiküldöttje áll, aki 1200 szudániból álló csapattal rendelkezik. Az ő ellenőrzése mellett uralkodik a király (kabaka), akinek feltétlen hatalmát névleg korlátozza első tanácsadója (katikiro), a többi udvari tisztviselők és a főnemesekből összeállított tanács (lukiko). A tartományok élén örökösödési joggal állanak a törzsfők (bakunguk). A tulajdonképeni birtokosok csakis a nemesek (batakák); a parasztok (bakopik) uraik parancsa szerint adót fizetnek és robotmunkát végeznek. U.-t Kelet-Afrika gyöngyének hivják, de termékeinek a világpiacon még nincs jelentőségük; az angolokra nézve azonban annyiban fontos, hogy a Nilus vidéke fölötti uralmuknak alapjául szolgál. Európaiak U.-ba először Mteza (1860-84) kegyetlen, de aránylag igen intelligens uralkodó korában jutottak el, igy Speke és Grant 1862., Stanley 1875., Emin pasa 1876. stb. Az első protestáns hittérítők 1877. érkeztek U.-ba Angliából; 1879. pedig francia kat. hittérítők követték őket. Mtéza, aki eleinte maga is hajlott a kereszténység felé, 1881. és 1883. tömeges kivégzések által akart a kereszténységnek véget vetni. Fia Mvanga 1885. Hannington angol püspököt megölette és 1886. keresztény alattvalói közt iszonyu vérfürdőt rendezett. 1888. a népe Mvangát elűzte, amire ez Ukumbiba a kat. hittérítőkhöz menekült és magát ott megkereszteltette. Eközben U.-ban a Kalemának, Mvanga fitestvérének vezérlete alatt álló mohammedánusok jutottak túlsúlyra. A keresztény érzelmü U.-iak erre 1889. visszhivták Mvangát, aki okt. 5-én ellenségeit Rubaga mellett megverte. Midőn pedig újból megszorult, először egy angol expediciót hivott segítségül, amelyet Jackson vezérelt, későbben pedig Petershez fordult segélyért. Mielőtt azonban ezek megérkeztek, 1890 febr.-ban ellenségeit újból visszaűzte. Mvanga azután még ugyanazon év dec.-ben Lugard kapitánynyal, az angol keletafrikai társaság képviselőjével szövetséget kötött. 1892. csekély okokból katolikusok és protestánsok közt elkeseredett küzdelem fejlődött ki, amelynek Lugard hosszas alkudozások után tudott csak véget vetni, amire Mvanga áttért a protestáns vallásra és az angol protektorátust elfogadta. 1894. Anglia a keletafrikai társaság örökébe lépett. V. ö. Wilson és Felkin, U. (Stuttgart 1883); Ashe, Two kings of U. (London 1889); U. az Chronicles of U. (u. o. 1894); Mackay, U. (1892).
