Triasz-szisztéma

Teljes szövegű keresés

Triasz-szisztéma (l. a mellékelt két képet), a Föld középkorának vagyis a geologiai másodkornak (l. Középkor, geologiai) legrégibb rétegcsoportja, vagyis az, amely a paleozói diasznál vagy permnél fiatalabb, a mezozói juránál pedig régibb.
A név arra vonatkozik, hogy Németországban, ahol legelőször tanulmányozták tüzetesen, majdnem mindenütt egymástól jól megkülönböztethető három tagban, emeletben találták: az alsó kövületekben igen szegény homokkőképződmény (tarka homokkő), a középső tengeri mészkőképződmény (kagylós mészkő), a felső homokkő- meg márgaképződmény (keuper). Mivelhogy Németországon kivül ez a három emelet másutt vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon kis területeken különböztethető meg, a T. épp oly szerencsétlenül választott név, mint a diasz (l. o.) a poaleozói képződmények legfelső szisztémájaként. Közép-Európában a T.-beli képződmények lerakódása csakis egyes, egymástól izolálva levő medencékben történt, ami inkább helyi jellegre vall. Vörös homokkő, agyag meg márga alkotja, melyekben gipsz- és kősótelepeket látni, továbbá mészkő, mely gyakran dolomitos. Egészen másképen fejlődött ki ez a szisztéma ott, ahol rétegeinek lerakódása idejében nyilt tenger volt. Az Alpokban mészkő és dolomit homokkővel meg palákkal képződött több száz méternyi vastagságban; mindannyi gazdag tengeri állatok maradványaiban, melyek sok tekintetben a paleozói kor állatvilágára emlékeztetnek, de egyúttal oly állatalakokat is rejtegetnek (ammonitok), melyeknek még csak nyomait sem konstatálhatni a német T. emeletében. Az alpesi T.-hoz hasonló képződményeket, rokon faunával, találtak Észak-Amerikában, Észak-Szibériában, a Himálaja hegységben, Új-Zélandon és a Spitzbergákon. Hazánkban a T. jórészt alpesi jellegü; az alsó és felső emeletek sok helyt megvannak jó kifejlődésben, a középső csak itt-ott. Általában a T. a felette következő raeti emelettel együtt, melyet újabban a felső T.-hoz számítanak, nagyon kiváló szerepet játszik a nyugati Kárpátok hegységeinek, a magyar Középhegységnek (Mecsek, Bakony, Vértes, Pilis) és a délmagyarországi szigethegységnek fölépítésében; a horvát-magyar tengermellék egész területének pedig alapja. Legfőképen mészkövek és dolomitok alkotják. Az ország keleti részében csak a Biharhegység nyugati szegélyén jelentkezik elég tekintélyes tömegekben, mig a délkeleti felföldön (Erdélyben) egészen alárendelt szerepet visz.
Ceratites nodosus (Ammonit.).

Trachyceras Aon. (Ammon.).

Belodon kapfifi. (Krokodilus.)

Monotis salinaria (Kagyló.)

Gyroporella (Mészalga)

Terebratula vulgaris (Brachiopoda)

Lima striata (Kagyló)

Gyroporella (Mészalga)

Cardita crenata (Kagyló)

Ammonites Cassianus.

Encrinus liliiformis (Crinoidea). a nyelének egy íze

Mastodonsaurus Jaegeri koponyája (Kétéletü: Labyrinthodonta)

Pemphix Sueuri (Rák)

Mastodonsaurus Jaegeri (Kétéletü: Labirynthodonta) fogrészletének átmetszete (Nagyítva)

Placodus Andriani (reptilia) felső állkapcsa a zápfogakkal, a metszőfogak kihullottak.

Daonella Lommeli. (Kagyló)

Estheria minuta. (Leveleslábú rák)

Gervillia socialis (Kagyló)

Avicula contorta (Kagyló)

Brontozoum (Ornitichnites) giganteum (Dinosaurius) lábnyoma; a kerek foltok u. n. fosszil esőcseppek (légbuborékok lenyomata)

Myophoria laevigata (Kagyló)

Avicula Clarai (Kagyló)

Chirotherium lábnyomai.

TRIASZ-SZISZTÉMA II.
 

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT