Salak
Salak, zománc- v. üvegnemü anyag, mely az ércek koholásakor a nyers anyagban levő földes alkotórészek és bizonyos fémoxidok vegyüléséből vagy tisztán fémoxidokból keletkezik. Az előbb említett S.-ban rendesen kovasav van, mig a kénsav, foszforsav, arzénsav, antimonsav, krómsav stb. csak elenyésző kis mennyiségbenszerepelnek. A kovasav mészszel, magnéziával, barittal, mangánoxidullal, vasoxidullal és oxiduloxiddal, réz-, ólom-, nikol-, cink- és kobaltoxiddal és alkáliákkal vegyül. Az aluminiumoxid erős bázisokkal szemben a sav szerepét játsza és alkotja az aluminát S.-ot. A felsoroltakon kivül tartalmaz a S. fémkéneget is. A kémikus csak orto-, meta- és poliszilikát S.-okat különböztet meg. A kohász a fémtartalom szerint megkülönböztet nikolos, ólmos, ónos, rezes vagy vasas, a koholás mivolta szerint pedig nagyolvasztó-, kavaró-, frissítő-, Bessemer-, Thomas- stb. S.-t.
A S. a fémkohászatban a szükséges rossz, meddő anyag ugyan, de a művelet sikere függ tőle. Általábna feltétel, hogy könnyebb legyen a készítendő kohóterméknél, legyen egyszerü, legyen könnyen olvadó és se a kohóterméket, se a kemence falát ne támadja meg. Legkönnyebben olvaszthatók az alkáliszilikátok, ezután jönnek az ólom-, vas-, mangán- s rézszilikátok és végre a földek szilikátjai. Az előbbiek olvadáspontja 1200-1900° C., az utóbbiaké 2100-2400° C. között van. A triszilikát S. nehezen olvad, igen nyulik, lassan merevedik és hosszu szálakat hagy, megszilárdult állapotában pedig üreges v. zománc-külseje van és törése kagylós és áttetsző; ezt a S.-ot igen savasnak is mondjuk. A biszilikát S. már kisebb hőmérsékletnél olvad, lanyhán folyik, tésztaszerü, igen lassan merevedik s gyakran üvegfényü, néha pedig kristályos. Ezt a S.-ot savasnak is mondják. A szinguloszilikát még kisebb hőfoknál olvad, folyik mint a viz, könnyen merevedik, sokszor felpuffad és fémfénye van. Ezt a S.-ot friss salaknak is mondják. A szubszilikát S. a legkönnyebben olvasztható: igen tűzfolyós, izzó állapotában felpuffad és könnyen merevedik, miközben repedéseket kap és pattogzik. Ezt a S.-t igen friss S.-nak is mondják. Ha a S. gyorsan hül, akkor üveg- vagy porcellánszerü lesz, ha pedig lassan, köves és kristályos. A bázikus S.-szemek könnyebben kristályosodnak, mint a savas fajták, de hamar szét is porlanak, különösen ha sok a mész bennük. A S. szine jobbára a bázisoktól függ. A földek és ólomoxid fehérre vagy szürkére, kevés vasoxidul zöldre, sok vasoxidul és vasszulfid feketére, mangánoxidul sárgára v. barnára, titán és vanadin kékre, kevés kén, mangán és vas szintén kékre és a rézoxidul vörösre vagy barnára festi a S.-ot, azonban a szinre egyéb, néha ki nem deríthető okok is hatnak. A S. fajsúlya 2,5-5 közt ingadozik; a földes S.-ok mindig könnyebbek, mint a fémoxidosak. V. ö. Faller Károly, A fémkohászat kézikönyve (Selmecbánya 1896).
