Sajtójog

Teljes szövegű keresés

Sajtójog, a sajtóra vonatkozó jogszabályoknak foglalata. Hazánkban a S.-ot az 1848. XVIII. t.-c. szabályozza. A törvénynek alapelve a sajtószabadság: "A sajtószabadság nagy elve az abszolut államhatalom s az egyház ellen folytatott hosszu s elkeseredett harcnak gyümölcse. Az abszolut állam s az egyház a sajtóban csakhamar legveszélyesebb ellenségüket ismerték fel, s azért a szabad gondolatnyilvánítást lehetőleg békókba verni törekedtek. E célnak szolgált a prohibitiv rendszer, az előzetes vizsgálat (cenzura), amely minden iratnak sajtó útján többszörösítését előzetes hatósági engedélytől tette függővé. A sajtószabadság ezzel szemben azt jelenti, hogy a gondolatoknak sajtó útján közlése szabad, épségben maradvány természetesen a nyomtatvány tartalmáért való büntetőjogi felelősség. A sajtószabadság tehát a prohibitiv rendszer helyett a repressziv (megtorló) rendszert követi. A sajtószabadsággal továbbá egyáltalán nem ellenkeznek oly rendőri intézkedések, melyek nem a véleménynyilvánítás szabadságának megszorítását, hanem a büntetőjogi felelősségnek, a megtorlásnak biztosítását célozzák.
A S.-ban felmerülő fő kérdések a következők: 1. a sajtó útján elkövetett bűntettek és vétségek, röviden u. n. sajtóvétségek fogalma. A régibb nézet az u. n. sajtóvétségeket a közönséges bűntettektől és vétségektől különböző természetüeknek állította, minek gyakorlati jelentősége két irányban nyilvánult, egyrészt abban, hogy az u. n. sajtóvétségek nem a közönséges büntető törvénynek tárgyai, hanem a sajtótörvényben nyernek szabályozást, másrészt abban, hogy a sajtóvétségekre a közönséges bűntettekre megállapítottól különböző büntetési nem nyer alkalmazást. Ezen az állásponton állott az 1848-iki sajtótörvény, mely 10 szakaszban meghatározta a sajtóvétségeket s azoknak büntetését fogságban és pénzbirságban állapította meg. Egyedül a bűntett v. vétség elkövetésére sajtó útján intézett egyenes és határozott felhivás esett büntetésére nézve a köztörvények súlya alá. A fogság az u. n. custodia honesta fogalma alá esett. A sajtóvétségek önálló szabályozásában a sajtószabadságnak biztosítékát keresték, az eltérő büntetési nem pedig privilegium volt, melylyel a törvény a sajtónak tartozni vélt. Ez a nézet mindkét irányban helytelen. A büntetendő cselekmények természetét és minőségét az azoktól megtámadott jognak természete és minősége határozza meg, nem pedig a bűntett elkövetésére használt eszköz. A rágalmazás, a becsületsértés nem veszti el természetét azért, mert a tettes azt nem szóval, hanem sajtó útján követte el, épp ugy mint a testi sértés ugyanaz maradt, a bűnös akár botot v. korbácsot használt. A sajtónak a büntetési nemben adott privilegium tehát minden jogi alapot nélkülöz. A sajtószabadság érdeke pedig egyenesen a sajtóvétségeknek a közönséges büntető törvényben szabályozását követeli, a büntető törvény a polgári szabadságnak biztosítéka. A kivételes törvényt sokkal könnyebben lehet a szabadság megszorításával módosítani, mint az általános büntető törvényt. A helyes nézet tehát az, hogy különnemü u. n. sajtóvétségek nincsenek, a sajtó csak a büntetendő cselekmények elkövetésének egyik eszköze, a sajtóvétségek fogalma helyébe a nyomtatvány (sajtó) útján elkövetett bűntettek v. vétségek fogalma lép, melyek a más úton elkövetett hason bűncselekményektől semmiben sem különböznek. "Les délits de la presse ne sont que des délits ordinaires, commis par la voie de la presse." Ezt az álláspontot fogadta el a magyar btkv, amely ehhez képest a nyomtatvány útján elkövetett bűntetteket és vétségeket is rendelkezéseinek körébe vonta.
A sajtó útján való elkövetés módja: "nyomtatványnak terjesztése v. közszemlére kiállítása", nyomtatvány alatt pedig a törvény 63. §-a szerint értendő: "valamely iratnak v. ábrázolatnak, nyomda, metszet, minta, gép v. más mesterséges készület v. vegyészet által eszközlött többszörösítése". A büntetési nemre nézve a bűntettnek v. vétségnek sajtó útján történt elkövetése különbséget nem tesz. A sajtó útján történt elkövetés azonban bizonyos esetekben súlyosabb büntetést von maga után, ami jogi alapját abban találja, hogy az elkövetés nyilvánossága a bűntettnek súlyát emeli. Igy p. a különben csak pénzbüntetéssel büntetendő becsületsértés sajtó útján történt elkövetés esetében fogházzal is büntetendő.
A büntetőjogi felelősség. A büntetőjognak általános elvei szerint büntetendő cselekményért mindazokat terheli a büntetőjogi felelősség, akik annak elkövetésénél bűnös módon közreműködtek. A felelősséget közelebbről a részességre (l. o.) vonatkozó szabályok határozzák meg. Az alapjában téves felfogás, mely a sajtónak különállást biztosítani akart, egyenes megsértésével annak a nagy alkotmányjogi alapelvnek, amelynek értelmében a törvény előtt mindenki egyenlő, s teljes félreértésével annak, hogy a sajtószabadság a gondolatnyilvánítás szabadságában áll, nem pedig abban, hogy a szabadsággal elkövetett visszaélések privilegiumban részesüljenek: az általános büntetőjogi felelősség elveit a sajtóra kiterjeszthetőnek nem vélte. Kedvelt érvelés az, hogy az általános büntetőjogi felelősség szerint a szedő s a nyomdászsegéd is büntetendők, ha a nyomtatvány tartalma büntetendő cselekményt tartalmaz. Ez azonban részben nem igaz, részben igaz, de akkor helyes is. Részesség csak szándékos lehet. A részességhez nem elég a közreműködés, hanem bűnös közreműködés szükséges, a bűnösség a nyomtatvány büntetendő tartalmának ismeretét tételezi fel. A szedő tehát vagy nem tudja hogy mit szed, s gyakorlatilag ez a rendes eset, s akkor nem büntetendő, mert a szándék (dolus) hiányzik, épp oly kevéssé mint ahogy nem büntetendő mérgezésért a szakács, aki oly ételt tálal fel gazdájának, melyet a gyilkos tudtán kivül megmérgezett; vagy pedig tudomással bir a nyomtatvány büntetendő tartalmáról, tudja, hogy p. felségsértésre való felhivást tartalmaz, s akkor szedő minősége büntetlenségét nem indokolhatja. A téves felfogás külön megszorított S.-i felelősség felállítására vezetett, ez az u. n. fokozatos felelősség (l. o.). A birói eljárást illetőleg a nyomtatvány útján elkövetett bűntettek és vétségek az 1848-iki törvény (17. §) alapján az esküdtszék hatásköréhez tartoznak. Az esküdtszéki hatáskör nem terjed ki a nyomtatvány útján elkövetett kihágásokra.
Sajtórendőrség. A felelősség biztosítását célzó s rendőri (preventiv) jellegü intézkedések, melyeknek megszegése a szerint, amint a törvénysértésre három hónapi időtartamot meghaladó szabadságvesztést, vagy ennél enyhébb büntetést állapít meg a törvény, vétséget, illetve kihágást képez, fő vonásaikban a következők: 1. politikai lapok, amelyek alatt oly újságok vagy időszaki lapok értendők, melyeknek tartalma akár egészen, akár csak részben politikai tárgyak körül forog, ha havonként legalább kétszer jelennek meg, csak a törvényben meghatározott feltételek mellett adhatók ki. E feltételek ezek: a) a lap kiadása a törvényhatóság első közigazgatási tisztségviselőjénél (alispán, polgármester) bejelentendő, a bejelentő nyilatkozatban kiteendő a tulajdonosnak, vagy felelős kiadónak, vagy felelős szerkesztőnek neve, lakása és a nyomda, melyben a lap készülni fog, b) biztosíték letétele, amely naponkint megjelenő lapoknál 10 000, ritkábban megjelenő lapoknál 5000 frt, s letehető v. készpénzben, v. fekvő birtokra kettős biztosítékkal betáblázott kötelezvényben; c) a biztosítéknak 10 nap alatti kiegészítése, ha büntető itélettel megállapított s a biztosítékból levont pénzbüntetés folytán a biztosíték többé nem teljes; d) a lap szétküldésével egyidejüleg annak egy példánya a sajtóügyi közvádlónál teendő le, ez az u. n. köteles példány. Politikai lapnak kiadása a törvényszerü feltételek megtartása nélkül egy évig terjedhető fogházzal és 500 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A lap megjelenése tilos lévén, elkobzandó. A köteles példány letételének elmulasztása 200 frt-ig terjedhető pénzbüntetés alá esik, de pusztán e mulasztásért a lap szétküldését nem szabad megtiltani. 2. Nyomda és kőnyomda felállítása, mely egyebekben az iparszabadság elveinek megfelelően szabad, biztosíték (a székesfővárosban 4000, egyebütt 2000 frt) letételéhez volt kötve. A nyomda be nem jelentése, u. n. titkolt nyomda, a műszerek elkobzásán felüle egy évig terjedhető fogházzal és 2000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; 3. a nyomdában készült nyomtatványoknak a törvény által szabályozott nyilvántartása. A mulasztás büntetése 1000 frtig terjedhető pénzbüntetés, visszaesés esetében (két éven belül) azonfelül 15 napig terjedhető elzárás; 4. minden nyomtatványra az illető nyomdatulajdonos neve és lakása kiteendő, ennek elmulasztása vagy álnévnek kitétele esetében a nyomdatulajdonos, ha a nyomtatvány büntetendő cselekményt tartalmaz, bűntársnak tekintendő, ellenkező esetben 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; 5. oly nyomtatványoknak árulása, amelyeken a nyomdatulajdonos neve és lakása kitéve nincs, a példányok elkobzásán felül 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; 6. a házaló könyvárulók rendőri felügyelet alatt állanak. Az u. n. objektiv eljárás. Nyomtatvány közzététele vagy terjesztése által elkövetett büntetendő cselekmény esetében a szerzőnek, a nyomdásznak, az elárusítónak birtokában levő példányok, minták vagy lemezek elkobzása és megsemmisítésének akkor is helye van, ha a bünvádi eljárást senki ellen sem lehet indítani. Az alkobzás és megsemmisítés azonban csak birói itélettel mondható ki.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages