Rutilius,
Rutilius, 1. Claudius Namatianus, római költő a dekadensek korából, szül. Galliában. Rómában előkelő hivatalokat viselt (magister officiorum, praefectus urbi), miglen a gótok inváziója Kr. e. 416. arra kényszerítette, hogy hazatérjen. Ezt az utat (Rómából Galliába tengeren) énekelte meg egy sajátszerüen vonzó költeményben (Itinerarium vagy De reditu suo). A költemény erősen megcsonkított állapotban jutott reánk. Kiadásai közül meg kell említenünk az Almeloveen-félét (Amsterdam 1687) és a Zumpt meg Müller Luciánét (amaz Berlin 1840, emez Lipcse 1870). Azonkivül Wernsdorf is, Bährens is közölték a Poetae Latini Minores gyüjteményes kiadásában (mindketten az V. kötetben). Magyarra Fábián Gábor fordította (Kisfaludy-társaság Évlapjai VIII., 1874), tanulmányt Gyulai Pál irt róla: Lord Byron és R. (Budapesti Közlöny 1874, 74. szám).
2. R. Publius Lupus, római rétor a Seneca korából, aki egy Schemata lexeos c. munkát irt 2 könyvben, mely Gorgias egy elveszett műve nyomán tárgyalja a szóalakzatokat és különösen azért becses, mert sok olyan görög szónokból idéz példákat, kiknek művei elvesztek. Kiadásai közül legbecsesebb a Halm-féle, a Rhetores Latini Minores c. gyüjteményben (Lipcse 1863), külön kiadták régebben Rhunken (Lejda 1768), újabban Jacob (Lübeck 1837).
