Olajfa
Olajfa (ölea L., oliva, elaia), a róla nevezett család fája v.cserjéje, levele átellenes, télizöld, egyszerü, épszélü, ritkán fogas.Virága a levél tövében csembőkös, fürtös v.ágas-bogas, csonthéjas gyümölcse tojásdad vagy gömbölyded, egy-, ritkán kétmagu. 35 faja a mediterrán vidéken, Afrikában, a Maszkarénákon, Közép- és Forró-Ázsiában, É.-amerikában és Új-Zeelandon terem. Szelid (O. Europae L.var.sativa D. C., l. az Olajtermő növények képét) és vad O.-t (Olea oleaster L.) szokás megkülönböztetni. Amaz 6-10 m.magas, nagyon ágas, kérge zöldes-szürke, sima vén korában repedezett; ága fehérszürke, levele lándsás vagy elliptikus, a szine zöld, a visszája a pikkelyektől ezüstszinü, szürke, arany- vagy rozsdaszinü. Virágzata fürtös, pikkelyes, virága apró fehér, gyümölcse hosszas-gömbölyded, fekete, de termesztve gömbölyü, fordított tojásdad, ovális, zöld, fehér, piros vagy kék is lehet (oliva), a húsa zöldesfehér, bő olajtartalmu, csonhéja bunkóforma, csontkeménységü, egyrekeszü, egymagu. Ázsiából ered, Afrika K-i partján is terem a szélesség 22° alatt. A vad O. (oleaster Plin.) a mediterrán vidéken, különösen Görögországban gyakori. Alacsony, berzedt, tövises bokor v.kis fa; a szelid O.is könnyen bokorra esik vissza, amint Nizza szikláin, Lissabon körül stb. tapasztalhatni. A vad O. egész berket alkot. Falvak közelében szemzés útján szokták nemesíteni, ilyenkor már 5-10 esztenfőre gyümölcsözik.
A szelid O.-nak ma több fajtáját az egész mediterrán vidéken, Krimben, Mexikóban, Chiliben és Peruban is termesztik, ide 1560. Ribero Antal plántálta át. Az örökzöld vidéknek jellemző fája, a Sierra nevadán 950, Nizza körül 750, az Aetnán 690m.-nyire terjed fel a hegyeken. Nagy kort elér attikában 2000 éves fák lennének. A jeruzsálem mellett, az Olajfák hegye tövében levő 8 nagy (5-6 m.kerületü) O.-ról azt hiszik, hogy Krisztus urunk kínszenvedésének tanuja volt. Kemény tél könnyen megviseli s nem csak egyes esztendő aratását, hanem egész ültetvényt is veszélyeztethet. Ojtással, szemzéssel, magról vagy dugványról szaporítani, sőt az e családbeli fagyalfára is lehet ojtani. Az O. az olajtermő növények leghasznosabbika. Az érett gyümölcsből, valamint a magvából kövér olaj (oleum olivarum), a gyümölcsből 50%, a gyümölcs húsából 25% lesz. Fája zöldsárga, sötéttel erezett, foltos, kemény, tartós és szépen fényesíthető. Éppugy mint más O.-fajokét finom munkára feldolgozzák. Ilyen az O.lancea Lam. Réunion, az O. unokelata Jacq. Fokföldön (fekete ébenfa), az O. paniculata RBr.
Uj-Dél-Wasesen és Queenslandon (márványfa), mag az O. Americanan Mchx. A vén fa kiizzadta vanilia-illatu gyántában kristályos olivin van, Olaszországban füstölnek vele.
A legjobb olajat Franciaország déli részén, nevezetesen Aix és Marseille környéken (provánszi olaj), Olaszországban pedig Nizza, Genova, Pisa, Bari, Otranto és Lecce (lekcsei olaj, a nápolyi olajfajták legjobbika), továbbá Levante környékén és Afrika északi részén termelik. Az olaj jósága a klimától meg a talajtól, az O. fajtájától, a gyümölcs kisebb-nagyobb érettségétől és a sajtolás módjától függ. A legfinomabb olaj a fehér táblaolaj vagy provánszi olaj, a teljesen érett, gondosan gyüjtött és válogatott gyümölcsből szivárog vagy gyengén sajtolják belőle (hideg sajtolás). Nem olyan jó már az az olaj, melyet a malomban péppé őrlött gyümölcs erős sajtolásából kapnak. A közönséges faolaj (l. Dipterocarpus is), melyet ételhez rendesen nem használnak, a sajtolás maradékának forró vizzel való kezeléséből ered (meleg sajtolás). A kellemetlen szagu és ízü, leghitványabb fajta (kenőcs-olaj) az éretlen és rossz gyümölcsből meg az első sajtolás maradékából lesz. Gyümölcsét többnyire teljes érése előtt szedik le, meszes vizbe teszik, itt jobban megpuhul, enyhébb íze lesz, ezután sóba vagy ecetbe teszik és fűszerezik. Igy elkészítve kedvelt étel (hors d'oeuvre) és emészthető. A száraz olivát is eszik; a frisséből vagy a konzerváltból ragout-t, salátát, mártást csinálnak, vagy az étel mellé teszik. Az éretten gyüjtött és befőzött olajgyümölcsöt Görögországban fekete olivának mondják s ünnepi csemege. A legfinomabb olaj mint étel- v.saláta-olaj használatos, a déli országokban pedig a zsíradékot és vajat pótolja, tehát nevezetes táplálék, de mint valamennyi zsíradék, nehezen emésztehtő. Az amerikai O. (O. Americanan Mchx) Karolinában a Floridában terem. Virága fehér és csinos, kedves illatu. Igen kemény fáját devil-wood néven értékesítik. Az O.fragrans Thunb. Ázsia keleti részén 2 m.magas, levelével a khinai teát fűszerezik. V.ö. Reynaud, Del'olivier (Páris 1862), Coutance, L'olivier, histoire, botanique, régions etc. (u.o. 1878). Apró O.a.m. Cneorum (l. o.); vad O.a.m. Elaeagnus ( (l. Ezüstfa); gyalog O.a.m. Daphne Mezereum, l. Farkashárs; szerecsen O., l. Elemi.
