Oken
Oken Lőrinc (eredetileg Ockenfuss), német természetbúvár és filozous, szül. Rohlsbachban 1779 aug. 1., megh. Zürichben 1851 aug. 11. Würzburgban, majd göttingában tanult, hol magántanár volt 1807-ig, mikor Jenába hivták az orvosi tudományok rendkivüli tanszékére. 1810.udvari tanácsos, 1812.a természettudományok rendes tanára lett, 1816.pedig az Isis c.enciklopedikus folyóiratot indította meg. Mivel lapjában, ha közérdeküek voltak, panaszokat és fölszólalásokat is közzé tett, a kormány választására bizta, hogy vagy mondjon le tanári állásáról, vagy szüntesse be lapját; Oken az előbbit választotta, s midőn az isit Weimarban betiltották, Rudolstadtban nyomtatta 1848-ig, amikor megszünt. Katedráját elhagyva, Jenában csak lapjának s tanulmányainak élt 1828-ig, mikor Münchenbe hivták meg, hol előbb mint magántanár természettörténelmi előadásokat tartott, majd rendes tanár lett; 1882.az újonnan szervezett zürichi egyetemen kapott tanszéket, emlyet haláláig betöltött. Mint filozofus Oken természetbölcselő volt, s rendszerében oly összefüggő képet akart adni a világegyetemről, mely a természet minden országát s annak elemeit is magában foglalja. Ide vágó művei: Lehrbuch des Systems der naturphilosophie (3.kiad., Zürich 1843); Lehrbuch der Naturgeschichte (Lipcse és Jena 1816-26). Mint gyakorlati fiziologus nem ért el maradandóbb eredményeket, de mint polihisztorikus számot tevő könyvet irt: Allgemeine Naturgeschichte für alle Stände (13 rész, Stuttgart 1833-45). Neki köszönhető a német természetvizsgálók egyesületének megalapítása is, kiket Oken hívott össze először Lipcsébe 1822. A jenai Fürstengrabenen 1857.fölállították Oken mellszobrát (mintázta Drake), s Offenburg is állított emléket neki. V.ö. A. Ecker, L. Oken eine biograpische Skizze (Stuttgart 1880); Güttler, Lorenz Oken und sein Verhältniss zur moderner Entwicklugslehre (Lipcse 1884).
