Nyomozó per.
Nyomozó per. A büntető per alakjára nézve háromféle: nyomozó (processus inquisitorius), vád-(p. accusatorius) és vegyes per (p. mixuts). Az elsőbena biró hivatalból, önkezdeményezésből, a másokban csak a jogosult vádló részéről eléje terjesztett vád alapján jár el. A vegyes per a kettő között áll; ebben a hivatalból indított bűnvizsgálat utána tárgyalás a vádló és védő közreműködésével történik. A nyomozó, vád- és vegyes pertől szorosan megkülönböztetendő a nyomozó, a vád- és a vegyes rendszer (principium). Amaz a büntető pernek alakját, emez a büntető pernek alapelvét jelenti. A vádrendszer lényege a perben érdekelt feleknek teljes egyenjogusága s jogegyenlősége (az u. n. fegyveregyenlőség), s az, ahogy a vádperben minden az érdeklett feleknek indítványára törénik, a bizonyítékok előállításáról kizárólag ok gondoskodnak, s a birót csakis a pervezetése s a határozathoztatal joga illeti meg. A nyomozó rendszernél ellenkzőle ga biró hivatalból s a felkek indítványaitól függetlenül törekszik az anyagi igazságot kideríteni. Első pillanatra nyilvánvaló, hogy annak felismerésével, hogy a búűntett nemcsak azt, aki ellen közvetlenül irányult, a károsul v. sértett felet, hanem a közrendenk megtámadása által a társadalmat is sérti, a tiszta vádper összeegyeztethetetlen, amint hogy azt tényleg csakis a római állam első századaiban s a germán népek középkori történetében találjuk.
A per és annak elve oly annyira különböző két dodlog, hogy vádper alakjában is a nyomozó elvet, rendszert érvényesíthetni, aminek példája a hazánk egyess területrészein most is érvényes 1853-iki osztrák büntető perrendtartás. A nyomozó elvet a büntető per céljainál fogva teljesen soha sem nélkülözheti, s a modern tudomány és törvényhozások törekvése mind oda irányul, hogy óvakodva a nyomozó elv ama tulhajtásaitól, melyek a nyomozó pernek borzalmasságait szülték, a vád- és nyomozó elvet éclsezrüen egyesítse. A modern büntető perek mind azen az u. n. vegyes rendszeren alapszanak. A vegyes rendszerre alapított első büntető perrendtartás az 1808-iki francia Code d'instruction criminelle. A terjdedelem, melyben a vádelv érvényesül, a különböző törvényekben különböző. Általánosan elfogadott elv p. az, hogy birói eljárás csak vád alapján indítható; de már a vád visszavonhatóságának - nálunk igenlőleg eldöntött - kérdése megosztva tartja a szakférfiakat s a törvényhozásokat. A vádrendszernek általánosan elismert folyománya az, hogyvádnak előkészítse, a nyomozás (l. o.) a vádlónak feladata, s abbana biróság csak a vádló indítványára, oly esetekben jár közbe, amidőn azt a megállapításoknak hitelessége, vagy a személyes szabadás érdekei követelik. A vádrendszer folyománya, hogy a vádlót illeti a vád tárgyának meghatározása, aminek folytán a biró csak a vádló által elébe terjesztett tett fölött itélhet, amelynek méltatásában s büntetőjogi mérlegelésében egyébiránt a vádló indítványától független.
űA gyakorlatunkban meghonosult elvet, mely szerint a biró csak a cselekmény minősítésében független a vádló indítványától, de súlyosabb büntetést nem állapíthat meg, mint aminő a vádló indítványának keretében kiszabható: a vádelv egészségtelen tulhajtásának kell tekinteni. A feleknek a bizonyítás körüli jogai a vádelven sarkallanak, mig azzal ellentétben van s a nyomozó rendszer érvényesülését jelenti, de a helyes büntető igazságszolgáltatás érdekében egyenesen nélkülözhetetlen a bírónak megadott az a jog, hogy a felek indítványaitól függetlenül szerezhesse be az anyagi igazság kiderítésére szükségeseknek felismert bizonyítékokat. A főtárgyalás a büntető pernek az a szaka, melyben a vádrendszer legteljesebben érvényesül, mig a vizsgálatnál a nyomozó rendszernek a dolog természeténél fogva tágabb kör jut. A feladata magaslatán álló törvényhozó, távol az elveken való nyargalástól s számot vetve az összetes viszonyokkal, azt az utat kell hogy kövesse, mely legalkalmasabbnak mutatkozik arra, hogy a védelem kellően érvényesülhessen , de a bűnöst is az igazságszolgáltatás lehető biztonsággal elérhesse.
