Nyakizmok,
Nyakizmok, a tulajdonképeni nyak- és a tarkóizmok; amazok a gerincoszlop előtt, emezek a mögött vannak; a határt a kettő között a csuklyás izom elülső széle alkotja.
1. ábra. Nyakizmok elülről, Rauber után. a áll; b állkapocsszöglet; c nyelvcsont; d halántékcsont csecsnyujtványa; e paizsportc; f szegycsont; g paizsmirigy.
A tulajdonképeni Ny. a nyak elülső részén: 1. a széles bőr alatti nyakizom (musc. platysma myoides s. subcutaneus colli); ez, mint újabb vizsgálatok kimutatták, tulajdonképen a nyakra lejutott arcizom, amely vékony lepedőszerüen takarja az alatta levő izmokat s fölötte levő bőrt feszítheti, sőt szélein ráncba is szedheti (öregek erős nyakráncai); az arctól a kulcscsontig terjed, de a nyakat közép részén lent nem fedi; 2. a fejbiccentő izom (l. 1. ábra, 14, musc. sternocleidomastoideus), helytelenül neveztetve igy, mert inkább kifelé forgatja a fejet; az izom két fejjel a mellcsonttól és kulcscsonttól ered és a halántékcsont csecsnyulványán és a felső tarkóvonalon tapad; 3. a mell-nyelvcsonti izom (musc. sternohyoideus, 10), amely a mellcsontot és a nyelvcsontot; 4. a mell-pajzsizom (sternothyreoideus, 11), amely a mellcsontot a pajzscsonttal köti egybe; 5. a pajzsnyelvcsonti izom (musc. thyreohyoideus, 12), amely a pajzscsontot (az ádámcsutkát) a nyelvcsonttal egyesíti; mindez utóbbi izmok a beszédkor és nyeléskor működnek; 6. a lapocka-nyelvcsonti izom (musc. omohyoideus, 13), amely a vállcsúcsot a nyelvcsonttal egyesíti s ez utóbbit lehúzza, esetleg a vállat emeli; 7. a bordatartók (scaleni); az elülső (15), a középső (16), a hátulsó bordatartó izmok (scalenus anticus, medius, posticus, 17); ezek az első és második bordára tapadnak s a nyakcsigolyák haránt nyulványaitól veszik eredetüket.
2. ábra.
A mélyebb Ny. csoportjában következnek ezek után: 8. a hosszu vagy egyenes elülső fejizom (musc. rectus capitis anticus major s. longus capitis), ered a felső nyakcsigolyák haránt nyulványaitól s fut a nyakszirtcsont alapjához; összehúzódására a fej az igenlő mozgást eszközli; 9. a rövid, egyenes fejizom (musc. rectus capitis ant. minor), a fejgyám haránt nyulványát köti egybe az előbbi helylyel; 10. a hosszu nyakizom (musc. longus colli) a nyakcsigolyák testeit s haránt nyulványait egyesíti függélyes és ferde részeivel és előre hajlítja s egyúttal forgatja a nyakat.
3. ábra.
A tarkó izmai tulajdonképen a hátizomokhoz sorakoznak, a legtöbb ezekhez is tartozik, vagy a vállöv és felső végtag mozgatására való; ezért is a hátizmokkal kapcsolatosan tárgyalhatók; különösen a tarkóhoz sorakozók: 1. a csuklyás izom (musc. cucullaris s. trapezius), mindjárt a bőr alatt a fejtől egészen le a 12-ik hátcsigolya töviséig terjedő, tehát ugy hát- mint tarkóizom s egyúttal végtagizom is, mert a lapocka vagyis vállperec mozgására is való. Ered a két felső tarkóvonal közti téren, azután a tarkószalagtól (l. o.), valamint valamennyi hátcsigolya tövisétől és tövis fölötti szalagától. A barát csuklyája alakjában borítja be a tarkót és hátat (l. 2. ábrán, 1-1). Tapad a lapocka tövisén és vállcsúcsi nyulványán. A széles hátizom (latissimus dorsi, 2) ugyanott alatta van, de nem tartozik a tarkóhoz; 2. a csüllőizom (musc. rhomboideus), kisebb és nagyobb részletből álló, a nyaktól rézsut a lapocka gerincoszlopi széléhez (basis) futó izom. (l. 3. ábra, 4-5), amely a csüllőizom által fedve a 7-ik nyakcsigolya és 1-4-ik hátcsigolyák töviseitől eredve, működésekor a lapockát emeli és a gerincoszlophoz közelíti; 3. a hátulsó fürészizmok közül csakis a felső (musc. serratus posticus superior, l. 4. ábra, 4) csatlakozik a tarkóhoz, amennyiben 6-ik és 7-ik nyakcsigolyák töviseitől és a tarkószalag alsó részeitől ered és 4 csücsökkel a 2-5-ik bordákhoz tapad és a bordákat emeli: 4. a szíj- v. galandizom (musc. splenius, l. 4. ábra, 2).
4. ábra
Az 5-6-ik felső hátcsigolya és a 7-ik nyakcsigolya tövisein és felfelé a 3-ik nyakcsigolyáig a tarkószalagon ered; másik része a 2-3-ik hátcsigolyáktól eredve felhág az 1-3-ik nyakcsigolyák haránt nyujtványáig s igy tarkó- és fejszíjizomra (musc. splenius capitis et cervicis) szokták osztani. Működésekor hátra húzódik a fej; egyoldali részlete húzódván pedig össze, oldalra éa felfelé húzza a fejet; 5. a keresztgerincizomnak (musc. sacrospinalis) csakis a tarkóra és fejre felhágó része tartozik ide, ugyanigy a 6. csipő-bordaizomnak (musc. ileo-costalis) megfelelő részei, nemkülönben 7. a hosszu gerincizom (musc. longissimus spinae) hosszu tarkóizomnak (musc. long. cervicis) és hosszu fejizomnak (musc. long capitis) nevezett porciói is. Mélyebb és kisebb izmok a tarkón a háton is előjövő tövisizmok (musc. m. spinales), amelyek a tarkón 8. tarkói tövisizmoknak (musc. spinales cervicis) neveztetnek, s amelyek a két alsó nyakcsigolya tövisein vagy néha a két felső hátcsigolyáéin is eredve a 4-2-ik nyakcsigolyák töviseihez tapadnak; 9. a tarkó féltövises izma (musc. semispinalis cervicis) a féltövises gerincizom tarkói porciója; ered az 5-1-ső hátcsigolyák harántnyulványain s tapad az 5-2-ik nyakcsigolyák töviseihez; másik részlete a féltövises gerincizomnak a fejhez megy és a fej féltövises izmának (musc. semispinalis capitis) nevdeztetik, amely az előbbi felett fekszik s az 5-ik v. 6-ik hátcsigolyától fel a 4-3-ik nyakcsigolyákig ered azok haránt nyulványain s fentebb két részre levén kötőszövet által gyakrabban választva, kéthasu tarkóizomként (musc. biventer cervicis) és átfont tarkóizomként (musc. complexus major) nevezték el.
A gerincoszlopot oldalra hajlítják és forgatják; 10. a sokba hasadt gerincizom (musc. multifidus spinae) sok osztásu izom, mely a háton és nyakon helyezkedik a mélyben el s nyalábjai 2-3 csigolyát átugorva futnak fel;a nyakon a négy alsó nyakcsigolya haránt nyujtványainak érdekességein s a haránt nyujtványok közti szalagokon erednek s a magasabb csigolyák töviseihez tapadnak; 11. a bordaemelő izmok (musc. levatores costarum) közül a tarkóra csak az a rész tartozik, amely az utolsó nyakcsigolyától ered s a lentebb levő bordákhoz tapad. A gerincoszlop kurta izmai közül ide tartoznak még 12. a tövis közötti izmok (musc. m. interspinales) azon része, amely a tarkón található s ezek az alsó nyakcsigolyától fel a 2-ikig megvannak; 13. a haránt nyujtvány közötti izmok (musc. m. intertransversarii), a haránt nyujtványok hátulsó és elülső gumói között vagy, sőt a nyakon már, kettőzötten (mint elülsők és hátulsók).
5. ábra.
Már erőteljesebbek és nagyobbak is mint az előbbeniek a nyakszirt és a két felső nyakcsigolya között kifeszített tarkófejizmok, amelyek a következők: 14. a hátulsó nagyobb egyenes fejizom (l. 5. ábra, 1, musc. rectus capitis posticus major), amely a forgócsigolya tövisén eredve, az alsó félkörös tarkóvonalon tapad; 15. a hátulsó kisebb fejizom (1. 5. ábra, 2, musc, rect. cap. post, min), amely a fejgyámon hátul eredve, az alsó félkörös tarkóvonalon tapad; 16. az oldalsó egyenes fejizom (musc. rect. cap. lateralis, l. 5. ábra, 5), amely a fejgyám haránt nyujtványán ered és a nyakszirtcsont torkolatnyujtványán tapad; 17. a nagyobb ferde fejizom (musc. obliquus capitis inferior s. major), amely a forgócsigolya tövisén és hátulsó ívén ered s a fejgyám harántnyujtványán tapad (l. 5. ábra, 4); 18. a kisebb ferde fejizom (musc. obl. cap. minor, l. 5. ábra, 3). Mindezen tarkófejizmok a fejet hátra és oldalt mozgatják és forgatják a szerint, amint együttesen, v. egyik oldalon és egyik v. másik húzódik össze.
