Kutaisz,
Kutaisz, 1. orosz kormányzóság Transz-Kaukáziában a Fekete-tenger, Szukhum-Kale, Terek, Tiflisz, Akhalcik és ázsiai Törökország közt 36 478 km2 területtel, 922 564 lak., akik közt vannak imereciaiak, guriak (470 000), adsarok (46 000), mingreliaiak és lázok (242 000), szvanetok (12 000), örmények (13 000), abházok (36 000), izraeliták (5500), törökök (38 000), osszetek (2700), kurdok, görögök és oroszok (50 000). A Rion medencét kivéve, egész K.-t a Kaukázus-hegyrendszer ágai takarják. A folyók mind a Fekete-tengerbe torkolnak, ezek: az Ingur (250 km.), a Khopi, a Rion a Kvirilával, a Szupsza, Natabeni és a Csoloka. Legnagyobb tava a Paleosztom. Az éghajlat a hegyek közt zord; ellenben a Rion völgyében enyhe, sőt a tenger mellett forró és egészségtelen is. A hegyekben találhatók mangánércek, kőszén, márvány, ólom-, ezüst-, rézércek. A völgyekben a talaj igen termékeny; termesztenek kukoricát, búzát, szőllőt, a magasban fekvő helyeken rozst és árpát; a gyümölcs (szelid gesztenye, füge, gránátalma) szintén bőven terem. Az állat- és méhtenyésztés virágzó; selyemből évenkint 2500 pudot termelnek. Az erdők nagy területeket foglalnak el. Az ipar jelentéktelen; a forgalom, különösen a kikötőkben (Szukum-Khale, Poti és Batum) igen élénk. A belföldi forgalom szolgálatában 337 km.-nyi hosszu vasúti vonal áll. A kormányzóság, amelyet 1846. Guria, Mingrelai, Imerecia, Abkházia, Lzisztán s Szvanetia részeiből alakítottak, 7 járásra van fölosztva; ezek: K., Szugdidi, Lecsgum, Oszugeti, Racsa, Szenaki, Saropani; ezekhez járul Szvanetia, Redut-Kaleh és Poti, amelyeknek külön közigazgatásuk van. - 2. K., az ugyanilyen nevü kormányzóság és járás székhelye, a Rion mellett, közel a Kvirila torkolatához, vasútnál, (1893) 20 222 lak., meglehetős iparral, többféle iskolán kivül gazdasági akadémiával. A magaslatokkal körülvett, félkörben épült város nagy része európaias külsejü. Legjelentékenyebb épületrom benne azon templomé, amelyet a XI. sz.-ban a bagratidák építettek. K.-t a hagyomány szerint II. Leo, Abkhazia királya 806. építette. Régiségéről az is tanuskodik, hogy Procopius a VI. sz.-ban Kutatision néven ismeri. Sokáig Georgiának volt a fővárosa. 1810. jutott véglegesen Oroszország birtokába.
