Komlóssy,

Teljes szövegű keresés

Komlóssy, 1. Ede, arcképfestő, szül. Török-Kanizsán (Torontál) 1862. Első oktatását a festészetben Bécsben atyjánál: K. Ferencnél nyerte, majd egy fél évig Canon tanítványa volt, azután pedig két évet a bécsi akadémián, s végre 6 évet Benczur Gyula vezetése alatt a budapesti mesteriskolában feltünt s öreg nőt ábrázoló hasonmása, a képzőművészeti társulat egyik téli kiállításán, a kritika általános méltánylásával találkozott. K. jelenleg egyike a legkeresettebb magyar arcképfestőknek.
2. K. Ferenc, táj- és arcképfestő, szül. Temesvárt 1817., megh. Bécsben 1892 jul. 14. Művészeti tanulmányait a bécsi akadémián és Waldmüller oldala mellett befejezve, visszatért Magyarországba s tevékeny részt vett az első magyar képzőművészeti egyesület megalakításában. 1848-1849-ben a szerbek mindenéből kifosztották s életét is csak nagynehezen sikerült megmentenie. 1865. Bécsben különösen a virágfestészetre adta magát. Itt szerkesztette a szélesebb körben ismert Rózsa-album-ot, melyet iparművészeti célokra, segédeszköz gyanánt, ma is nagy sikerrel használnak.
3. K. Ferenc, kanonok, főtanfelügyelő, iró, szül. Nagytapolcsányban (Nyitra) 1853 ápr. 23. Gimnáziumi iskoláit Nyitrán, Esztergomban s Kecskeméten, a teologiát Esztergomban végezte. A 4. év folyamán elhagyta a papnevelőt és a budapesti egyetemen a bölcsészeti tanfolyamot végezte. 1879 nov. 15. bölcsészettudori, 1880 dec. 7. főgimnáziumi tanári oklevelet nyert. 1881. Simor hercegprimás felvette az esztergomi főegyházmegyébe és u. o. jun. 29. pappá szentelte. Káplán volt Modorban, röviddel utána nagyszombati főgimn. tanár. 1883. szentszéki jegyző. 1884. Verbó választókerületi orsz. képviselő. 1885. kövesdi, 1886. csúzi h. plébános. 1887. szempci orsz. képviselő. 1890. muzslai plébános. 1892. pápai udv. káplán, u. az évben Esztergom főegyházmegyei főtanfelügyelő. 1893. esztergomi kanonok. Irodalmi munkássága: 1882-94. szerkesztette a Népnevelő című tanügyi lapot Ernyei Lajos, Zelliger József (1884-1886), Zelliger Alajos (1886-88) és Zelliger Vilmos dr. (1888-94) közreműködésével. Számos különféle lapokban megjelent cikkein és országgyülési beszédein kivül, önálló művei: Bosznia és Hercegovina története a legrégibb időktől napjainkig (Nagyszombat 1882); Ifjusági szinház (4 füzet, u. o. 1883); Reformátorok (németből, Eger 1884); Sujánszky Antal (Életirodalomtörténeti tanulmány, Pozsony-Budapest 1886); Az uzsorás áldozata (németből, Budapest 1886); Hol késik a kat. autonomia? (u. o. 1889). Legújabb kiadott munkája: A szent mise a világ legnagyobb kincse (Elmélkedési és imakönyv németből, Esztergom 1895).
4. K. Ida, szinésznő (Kövér Lajosné), szül. Székesfehérvárt, meghalt Budapesten 1893 nov. Atyja mint szinigazgató működött, kinek keze alatt K. egészen beleélte magát a különböző szerepekbe, melyekben a közönség figyelmét aránylag igen korán sikerült fölkeltenie. Pesten legelőször 1838. lépett föl; azután atyja társulatánál Kolozsvárt, Kassán, Debrecenben, Győrött, Nagyváradon és Szegeden. Utoljára (1844) a pesti nemzeti szinház tagjává szerződtették, ahol több évig jelentékenyebb szerepkört töltött be. Több szinművet fordított magyarra franciából.
5. K. Ida, virágfestő, született Prágában 1850 aug. 30. Szülei először tanítónőnek szánták s mint ilyen működött is már Monos-Petriben és később Török-Kanizsán, de a művészet vágya mindinkább erőt vett rajta s a 70-es évek elején atyjához, K. Ferenchez Bécsbe utazott s az ottani műipariskolában Sturm Frigyes tanár vezetése alatt három évig képezte magát s virágfestményeivel csakhamar magára vonta a műbarátok érdeklődését. Képei a rajz szabatossága, a szinek üdesége s a kompozició leleményessége által tünnek ki. Művei közül sokat emlegetik azt a spanyol falat, melyre Blanca főhercegnő megbizásából, fivére társaságában, Mária Valéria főhercegnő számára festett. K. mint tanárnő főleg Bécs arisztokratikus köreiben örvend nagy népszerüségnek. Mária Terézia főhercegnőt, ki igen szépen fest, szintén ő vezette be a művészet titkaiba. Tanítványa ezen kivül Apor Irma bárónő is, ki gyakran állít ki a bécsi művészek házában sikerült virágfestményeket.
6. K. Imre, iró, szül. Debrecenben 1813 jul. 23., megh. u. o. 1879 máj. 6. Jogot végzett Pozsonyban és Pesten. 1835. ügyvéd, 1836. szabolcsi tiszteletbeli, 1841. biharvármegyei rendes aljegyző. 1848. Debrecen II. kerületének országgyülési képviselője s nemzetőr-százados. 1849. a debreceni országgyülés főszállásbiztosa. 1850. haditörvényszék elé állíttatván, kötél általi halálra itéltetett, de Haynautól váratlanul kegyelmet nyert. A szabadságharc után a közpályától visszavonult, kizárólag szülővárosa társadalmi életének emelésére szentelte idejét s 1862. a Pálffy Móric gróf helytartó által részére felajánlott Észak-Bihar vmegye adminisztrátorságát sem fogadta el. Nagy érdemet szerzett különösen az ingyeniskoláztatás keresztülvitelével, mely téren Debrecen város az egész országban úttörő volt. Irodalmi működést főleg hirlapi cikkekkel fejtett ki. Horác-fordításain kivül önálló kötetben Utazási levelek című könyve (Debrecen 1868) jelent meg. Mint amateur-festő is kivált néhány sikerült képpel.
7. K. Lajos, az előbbinek testvére, szül. Debrecenben 1811., megh. u. o. 1883 jan. 15. Korán a katonai pályára lépett. 1830. beállt a Miklós-huszárokhoz hadapródnak; az osztrák szolgálatból 1844. kilépett mint kapitány. 1848. az önkéntes hajdulovasság szervezője és parancsnoka. A szabadságharc több ütközetében részt vett, többek közt a szolnoki csatában tünt ki. A honvédség felállításakor 1867. őrnagyi ranggal az I. huszárezredbe lépett; részt vett a lovasság szervezésének munkálataiban; 1876-ban ezredesi rangal nyugalomba vonult. Sok évig a debreceni zenede tevékeny igazgatója. Fordított francia és német regényeket.

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!