Kalandosok
Kalandosok társulata címmel a középkorban Magyarországban jótevő egyesületek alakultak. Nevöket onnan vették, hogy minden hónap első napján (l. Calendae) lakomára jöttek össze. (Németországban is «Kalandsbruderschaft»-ok. A «kaland» szótól való származtatás csak játék.) Céljok első sorban az volt, hogy mint temetkező egyesületek gondoskodjanak a tagok és hozzátartozóik tisztességes eltemettetéséről, gyászmisékről s hogy az átutazás közben meghalt idegenekenek is megadják a végtisztességet. Szent László törvényei már intézkednek róluk: 10 penzával büntették, ki papja v. testvérei (tagtársai) engedelme nélkül a lakomáról elmaradt; az apátnak és szerzeteseknek a lakomákon való megjelenését tiltották, meghagyván, hogy az apát a tagok ajándékait a monostorban fogadja. Az esztergomi zsinat Kálmán király idejében már kénytelen volt fellépni a K. lakomáin való részegeskedések ellen s letétellel fenyegette azt a papot, ki ily alkalmakkor maga is poharazásra birta a tagokat. Mindamellett sem vesztették el vallásos jellegöket a kalendák. A temetések a kereszt elővitele mellett ájtatosan történtek s a város papja miséiben évenkint négyszer emlékezett meg a társulat halottjairól. Voltak tagjai az Alföldön is, hol most is van némi nyoma abban, hogy annál nagyobb a halott tisztessége, mentül több földmíves ássa meg a sírját. A legrégibb ismert kalandosok a «confraternitas parochorum», melyet Szepes vármegye 24 plébánosa 1248. alakított s melyet 1274. IV. László is szabadalmakkal látott el. 1298-ban e társulatot 19 község újra alakította Csütörtökhelyen. Négy tag mint rector, custos és provisor állt a társulat élén és pedig évenkint újra választva, teljes hatalommal. Rájok bizták a láda négy kulcsát s a társaság pecsétjét. E társaságba egyedül jóhirü plébánosokat vettek föl: laikusok csak a közös imádságokban vehettek részt, a lakomákban csupán meghivatva. Ez a társulat még a XVII. sz.-ban is fennállott, de már 1520. négyfelé oszlott. 1301-12 közt a sárosvármegyei Tarczán Pál szepesi prépost alapított ilyen K.-társaságot. A nagyszebeni szék fraternitása már 1317. fennállt, ugy látszik tisztán vallásos célokkal. Ellenben inkább katonai jellegü volt szent György vitézeinek 1326. alapított társulata, mely azonban a lovagrendek módjára szervezkedett; nem-katonák is lehettek tagjai, de a tagok száma nem haladhatta meg az ötvenet. 1347. - az intézmény eredeti szellemével ellenkezően - már a garam-szent-benedeki szerzeteseknek is volt ily fraternitásuk. A «Confraternitas, vulgariter Kalandos» név először 1348 okt. 28. fordul elő, midőn Csanád esztergomi érsek megerősíti a liptóvármegyei papoktól alapított kalandos-társulatot. E szerint a tagok évenkint két gyülést tartanak, misét hallgatnak, gyónnak, alamizsnát osztogatnak és negyvennapi búcsuban részesülnek. Egy 1571. évi oklevél szerint világi tagjai is voltak. E társulat volt Magyarországban az első, mely 1583 okt 18. elfogadta a Gergely-féle javított naptárt. 1370. alakította Palisnay Pál zágrábi püspök a zágrábi kanonokok, 1372. János szebeni plébános a nagyszebeni polgárok kalandos-társulatát; ugyanitt egy másik, Szent-Anna-fraternitas is volt s ez 1543. szünt meg. A kisdi káptalan kalandos-társulata 1385-1553. közt működött. 1386. az egri kanonokok és világiak 50-60 tagu társulatát János egri püspök kezdeményezte; ez utóbbi a város szegényeinek időnkint való megvendégelését és felruházását is fölvette céljai közé. 1376-tól a céhek is sokat átvettek a kalandos-társulatok szabályaiból. A Lőcsén 1402. alapított kalandos-társulatnak maga Zsigmond király is tagja volt s ebbe már nők is beléphettek. Mind nagyobbak lettek a titkos és politikai, vagy hatalmi célok valósítására törekedő társulatok, ugy hogy azokat az 1446. VI. s az 1519. XLIV. t.-c. már nyiltan tiltotta. Különben e politikai társulatok, céljaik takargatására, csak 1520 után kezdték magukat K.-nak nevezgetni. Legnevezetesebb volt a kecskeméti K. társulata, melyet Báthory, a bukott nádor, Thurzó Elek volt főtárnokmester s mintegy kétszázan 1526 elején Szapolyai s Verbőczy pártjának szétrobbantására II. Lajos jóváhagyása mellett alapítottak. A társulat maga fizette szegény nemes tagjait. B. Burgio pápai követ maga is figyelmeztette a királyt arra a politikai erkölcstelenségre, melyet a K. pártfogásával elkövet, de hiába. A társulat tagjai 1526 ápr. 24. fegyveresen jelentek meg az országgyülésen, másnap elhatározták Verbőczy nádor letételét s ápr. 27. a tanácskozások szabadságának megvédésére és csatlakozásra hítták föl az ország-gyülési nemességet. 29-én már célt értek: Verbőczy megszökött, a nádor újra Báthory lett s a K. politikája győzött, mire a kalandos urak sem fizették tovább a köznemeseket. E társaságban Ártándy, Tarczay és Pöstyéni vitték a főszerepet. A XVI. az. politikai, társadalmi és vallási átalakulásai véget vetettek a legtöbb kalandos-társulatnak; Kolozsvárt azonban félezer év alatt egészben véve most is megőrizték régi temetkező-egyesületi jellegüket.
