Káka
Káka, csuhu a Balaton vidékén (növ., Scirpus L.), a sásfélék többnyári füve, 200-300 faja (hazánkban 149 az egész föld kerekségén terem. Szára tömött, puha, fonásra v. lámpabélnek célszerü. Füzérje a szár tetején magános v. csoportos. Viz körül, tóban, ingoványon a világrésznek minden helyén terem. Legismeretesebb a cigány, gömbölyü v. tavi K. (Sc. lacustris L.), 1/2-21/2 m. magasra megnő. Fiatalon a disznó megeszi, megnőve magasságának legnagyobb részét a végső cikkje alkotja. Ez csomótlan és leveletlen, puha, tömött, hajlékony. Szokás levágni, azután fedésnek, mint a gyékényt fonásra (mészáros kosár, kocsi-ernyő, sátorgyékény), szobák kibéllelésére használják. Fonásra a Sc. silvaticus L. és Sc. maritimus is használható, de ezek alacsonyabbak. A parti K. (Sc. maritimus L.) édes és sós vizek mellékén terem, tőkéje a földben messzire szétkúszik, helyenként gumókká dagad s lisztnek felhasználható. Több fajnak gumóját orvosságnak is használták, a Sc. tuberosust K.-indiában ehető gumója kedveért termesztik. Valamennyi faja zölden is rossz takarmány, annál soványabb széna. Sok faja az alföldi tőzeg alkotásához is hozzájárul. Száraz füvével aljaznak, l. Árvakáka. Virágos K., l. Virágkáka.
Kákán is csomót keres, izgága, akadékoskodó emberről mondják, aki ott is hibát keres, ahol nincs. Ehhez a közmondáshoz ezonban a botanikának is van szava. A káka csomója v. bütyökjje lent, közel a földhöz van, cikkei kurták, tehát sem a csomó, sem a cikk szembe nem tünő. Csak a legvégső hosszura nyuló cikkje csomótlan, mely a növény magasságának a legnagyobb részét alkotja, ezért a káka látszólag csomótlan.
