Kadmos
Kadmos, a hitrege szerint Agenor feniciai királynak és Telephassának fia, Europának, Phoinixnek és Kilixnek testvére. Midőn Zeus Europát elragadta, az utóbbinak atyja kiküldé fiait, hogy hugukat visszahozzák. K. anyjával együtt útnak indulván, először Trákiába került, hol anyja meghalt, majd Delfibe, ahol a jóslóhely azt tanácsolta neki, hogy hagyjon fel a kereséssel, hanem ahelyett kövessen egy, a jóslat által megjelölt tehenet és ott, ahol az a tehén letelepszik, alapítson várost. Fokiszban rá is akadt a tehénre, nyomát követte Beociáig, és ott, ahol lefeküdt, Tébe városát alapította, melynek fellegvárát róla Kadmaeá-nak nevezték el. Mikor aztán a tehenet fel akarta áldozni, vizet hajtott hozzá a közeli forrásból (Ares forrásából), melyet egy sárkány őrzött (Aresnek és Erynis Tylphosának utóda). A sárkány megölte K. társait, de viszont maga is elesett K. kezétől, aki azután Athéna tanácsára elhintette az elejtett sárkány fogait. Ebből a vetésből félelmes férfiak keltek ki (spartok), akik azonban egymással harcra kelvén, egymást kölcsönösen kiirtották, ugy hogy mindössze 5 maradt meg közülök: Echion (kigyóember), Udaios (földember), Chthonios (földből született), Pelor v. Peloros (óriás), Hyperenor (tulontulerős). Ezek képezték a tébei nemesség genealogikus őseit, a földből való kinövés pedig a benszülött (autochthon) elem létét jelenti. A sárkány elpusztításáért Ares elégtételt kívánt, ugy hogy K. 8 évig szolgált neki érte, majd e szolgaság végével megkapta Tébét, Zeus pedig feleségül adta neki Hermionét v. Harmoniát (l. o.). Gyermekeik voltak: Autonoë, Ino, Semele, Agave és Polydoros. A hitrege szerint K., miután népét a művelődéssel, istentisztelettel és irodalommal (ábécé, számvetés) megismertette, később nejével együtt Illiriába ment, ahol az encheleiszeknél király lett és utoljára fiára, Illyriosra hagyta uralmát, míg ő maga nejével együtt sárkányokká változván, ment által az Eliziumba.
