Kacskovics

Teljes szövegű keresés

Kacskovics Lajos, gazdasági és pedagogiai iró, szül. Mohorán (Nógrád) 1806 május 29-én, megh. 1891 dec. 9. Iskoláit Vácott, Pesten és Győrött végezte. Az 1832-iki pozsonyi országgyülésen Nógrád vármegye egyik követének oldala mellett bővítette jogi s politikai ismereteit s gróf Berchthold József távollevő mágnást képviselte. Constitutionnell cimü diétai hirlapot kezdett kiadni, melylyel azonban Kossuth Országgyülési tudósításai megjelenése után felhagyott. Szentkirályi Móriccal kezet fogva látott a kisdedóvó-intézetek s ezek terjesztésére alakult országos egyesület felállításához, s ennek titkára lett s az egyesület évkönyveit 1842-ig szerkeszté. A természettudományok s gazdászat már kora ifjuságában erősen vonzották; családi viszonyai pedig a jogászi pályára utalták, tehát ügyvéd és ugyan a kir. ügyészségnél ügyész-segéd lett s e közben főnökét, ki a bányaművelésben tapasztalt visszaélések megvizsgálása végett kir. kincstári biztosi minőségben Selmecre s Körmöcre küldetett, ő is oda kisérte. A kedvező alkalmat a bányaművelés, ércmosás, kohászat s pénzverés kezelésének alapos tanulmányozására, s a bányászat történetének megismerésére fordítá. Ily tárgyu munkája az Alsó magyarországi ércművelésről cím alatt a Tud. Gyüjtemény 1831-1832-iki évfolyamában jelent meg. Körmöcön a városi levéltárban is kutatva, ott találta Zweig selmeci bányamester 1703-1707-ig tarjedő, s a Rákóczi-forradalomra nézve fontos adatokat tartalmazó naplóját, melyet ő feldolgozva, a Tudománytár 1835. Évi VI. kötetében adott ki. A keletkezőben levő Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkárává választotta. A Gazdasági Tudósítások címü egyesületi lapot 1837 óta ő szerkesztette, valamint a Mezei Naptárt is. 1843 máj. 21. a fővárosban főjegyzőnek választották. Ez állásában a magyar nyelv jogos fölényének elismertetésére törekedett. Több magyar érzelmü előkelő polgár, többek közt Szilágyi István, Tóth Gáspár derék iparosok közreműködésével megteremtette a magyar lovas és gyalog polgári őrséget; ennek részére a magyar vezényszavakat K. harmadmagával gyüjté és szerkeszté össze. 1848. országgyülési képviselővé választatott s ott volt Debrecenben, s majd Buda bevétele után ismét Pesten, hol önkéntelenül miniszteri osztálytanácsos lett; elment Szegedre is, s a világosi fegyverletétel után bujdosó lett, mig végre megkegyelmeztetett, s lett mezei gazda s gyermekei oktatója. Az 1861-iki országgyülésre ismét országgyülési képviselővé választatott a ferencvárosi kerület részéről. Az akkori rövid alkotmányos időszak beállítása s az országgyülés feloszlatása után az újjá alakított kertészeti egylet titkára lett, s mig e minőségében a Kertészeti füzeteket szerkeszté, a kisdedóvó-egyletnél a nagy érdemü gróf Brunszvik Terézia emlékére rendezett jubileumon magvas ünnepi beszéddel lépett fel, mely 1865. külön nyomtatásban is megjelent. 1865. a nógrádvármegyei törvényszéknél birói hivatalt vállalt. Irodalmi tevékenysége főleg a gazdasági s kisdedóvó-intézetek körében érvényesült. Egyik nagyobb munkája: Közlemények a kisdedóvás s nevelés köréből (Buda 1843). A magyar akadémia 1837-ben levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglaló értekezése a Kisdedóvásról szólott. Az akadémiában Nagy Iván rendes tag tartott felette 1892 ápr. 25. Kegyeletes emlékbeszédet. Kéziratban maradt önéletirása 1888-ból s Testőr cimü novellája 1841-ből. A jogtudományi műszótárhoz s a bányászati műszavak összegyüjtéséhez s magyarosításához is nagy adalékkal járult, s a bányászati törvényjavaslat szerkesztésében is jelentékeny részt vett. Arcképe az Országtükre 1862. Évi folyama 16. számában jelent meg Marastonitól.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT