Kacsafélék

Teljes szövegű keresés

Kacsafélék
( Hullámkacsa (Tandorna vulpanser).1/4, Tőkés kacsa (Anas boschas). 1/8, Rókakacsa (Casarca rutila). 1/4, Özvegykacsa (Dendrocygna viduata). 1/4, Dunnalúd ( Somateria mollissima). 1/4, Menyasszonykacsa ( Aix sponsa). 1/4.)
(Anatidae, l. a mellékelt színes képet), a lemezescsőrü úszó madarak egyik családja. A csőr majdnem oly hosszu, mint a fej, tövénél szélesebb, mint magas, a csőr szélei harántul álló lemezekkel, de fogak nélkül. Az előre álló ujjak teljes úszóhártyával vannak összekötve, a hátulsó ujj lelógó bőrlebeny nélkül; a csüd a középső ujjnál rövidebb és hátul harántul álló pajzsokkal. A himet kácsérnak hívják, mely tél végén és tavaszkor pompás nászruhát ölt. Ilyenkor nemcsak farktövén rendesen két tolla felfelé kunkorodik, hanem még kitünteti őt az elsőrendü evezők fedőtollainak a szine is, amennyiben középrészükön különböző szinü, fekete vagy fehér szalaggal szegélyezett u.n. «tükör» látható ilyenkor. A tojót a kácsértól még hangja is megkülönbözteti, a nőstény hápog, a him ellenben sápog. Vizben keresi apró rovarokból, növényekből, ritkán kisebb halakból álló eledelét. Táplálékát szürcsölve keresi, amidőn a csőr káváinak belső felületén levő szarulemezeken, mint valami rostélyon, melyen a víz keresztül folyhat, a bekerült állatkák visszamaradnak. Többnyire költözködő, fészekhagyó madarak. Ízletes húsuk, tojásaik és pehelytollaik által hasznosak. Körülbelül 50 fajta ismeretes. Ide tartozik a Hyonetta Boie, melynek egy fajta (H. [cairina] moschata Flemm.) Braziliában és Paraguayban él. Ez feketebarna, háta zöldes, fedőtollai fehérek. 80 cm. nagy. A him farkmirigye váladékának tavaszszal sajátszerü mosusz-szerü szaga van, amiért még mosuszkacsának is nevezik. Hazánkban 9 fajta él, u.m. a pézsma- v. török kacsa (Cairina moschata Flemm.), melynek arca csupasz, homloka húsos dudorodással. A him farktőmirigyének váladéka tavaszszal pézsmaszagu. Hazája Brazilia és Paraguay. Nálunk itt-ott mint házi állatot tartják. A kanalas kacsa (Spatula clypeata Boie), melynek csőre még egyszer oly hosszu, mint a töve; sipoló v. fütyülő kacsa (Mareca penelope L.); a telelő kacsa ( Querquecedula circia L.); a nyilfarku kacsa (Dafila acuta L.); a kendermagos kacsa (Chaulelasmus streperus L.); a tőkés kacsa (A. boschas L.), melytől származik a mindenütt közönséges és házi állatként tartott házi kacsa (A. domestica); a csörgő kacsa (Querquedula crecca L.) és a sarló-kacsa (Querquedula falcata Pall.); ez utóbbi fajok megegyeznek abban, hogy csőrük mellső része nem széllesebb, mint a töve, első és a második evezőtoll a leghosszabb és a 14-16 kormánytollas fark hegyes.
Tenyésztése. A kacsa párzása után márciusban kezd tojni és 15-20-at tojván, kotlani kezd, mely esetben 18 tojást raknak alája. Miután mint kotló meg nem bizható, tojásait vagy tyúkkal (12-15-öt) vagy pulykával (20-22-t), vagy mesterségesen költetik ki. Ha a kotlást elnyomjuk 60, sőt ennél is több tojást rak, melyek átlagos nagysága 63 és 43-5 mm., átlagos súlyuk 58-64 g. A héj súlya 5,5-6,5 g. A kacsa 28-32 nap alatt költi ki tojásait. Az első napon a fiatal kacsák anyjuk alatt maradnak, másodnapjától mint a csibéket etetjük, 10-14 nap mulva vizre bocsáthatók, hol élelmüket bőven találják, miért is a K. tenyésztése, bár víz nélkül is felnevelhető, igazán csak a vizen van helyén. Hízlalása oly módon történik, mint a lúdé (l. o.), 2-3 hétig tart. A hízlalt kacsa hússúlya 70-75%-a élő súlyának.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT