Kabilok,
Kabilok, tulajdonkép K'baďl (a kabila arab szó többese), igy nevezik Algériában és Tuniszban a berbereket (l. o.), főkép a partvidéki hegységben lakó törzseiket. Számukat Algériában hivatalosan 760000-re teszik. Kabilországnak v. Kabiliának nevezik a parti hegységövnek azt a többnyire nagyon magas, sziklaszirtekkel borított részét, amely a Vad-Isszertől a Vad-Kebir torkolatáig terjed. Ez megint Nagy-Kabiliára (la Grande-Kabylie) és Kis-Kabiliára (la Petite-Kabylie) oszlik. Nagy-Kabilia bővizü, gazdag növényzetü, jó termésü tartomány, sürü népességgel. A K. a hamita néptörzshöz tartoznak; középtermetüek, soványak, de erős izomzatuak. Bőrük a sötétbarna és a piszkossárga közt váltakozik. Leginkább kerti gazdagsággal és gyümölcstenyésztéssel foglalkoznak. Iparuk a mezőgazdasághoz szükséges eszközök, kések, fegyverek, lőpor, haikszok és burnuszok, szőnyegek, bőrök, fonott gyékények, fa- és durva fazekas-áruk készítéséből áll. Jellemzi őket a kereskedelmi szellem és a pénzszerzés vágya. Mostanig a K. vidéke Algéria katonai területéhez tartozik. 1857. a szuavá (zouaoua) kabil törzsek hatalmas politikai testületté szerveződtek, amely főként a franciák ellen iparkodott küzdeni. Kabilia valamennyi törzsét a franciák csak 1857-ben győzték le. 1893 novemberben a K. a spanyolokat háborították Melilla körül való erődeik építésében, nov. 26. pedig agitátorokat küldöttek ki, hogy a szomszédos arabokat a spanyolok elleni harcra tüzeljék. V. ö. Hanoteau és Letourneur, La Kabylie et les coutumes kabyles (3 köt., Páris 1873); Farine, Kabyles et Kroumirs (u. o. 1881).
