Kabarok,
Kabarok, a IX. sz. derekán a kazárok birodalmában éltek. Nem világos, igazi kazárok voltak-e, vagy csupán adófizető rokonaik közé tartoztak, tehát hogy a kazároknak nemzeti vagy politikai részét tették-e. Azon időkben, midőn a magyarok Lebediát odahagyni kényszerültek, a besenyők támadását használva, a K. is fölkeltek s ugy látszik, nagyobb részt követeltek maguknak Kazárország kormányzásában, vagy talán főnöküket akarták kazár khágánná tenni. A kazárok azonban egyrészüket levágván, a megmaradt három nemzetség egy főnökük vezetése alatt a honkereső magyarokhoz menekült; Árpád, valahol Kiev alatt, szivesen fogadta őket s ezóta a K. a magyarok nyolcadik törzsét képezték, de a csatákban törzsüket mint elsőt küldték előre. Konstantinos Porph. (39. fej.) szerint ezek a K. a kazár nyelvre tanították a turkokat (magyarokat) s mai napig megtartják a maguk nyelvét, de tudják a másik nyelvet, a turkokét is. Ebből Hunfalvy Pál (Ethnogr., 266.) azt következteti, hogy a magyarok, kazárok és K. két különböző nyelven beszéltek s hogy török elemek csak most, a K. utján kerültek a magyar nyelvbe, mivel a K. alkalmasint csuvas-törökök voltak, mint maguk a kazárok is. Ezt állítja Borovszky is (A honfoglalás, 16.) Ellenben Cassel (Magyarische Alterthümer, 199.) és Klaproth (A vogul föld és nép, 347-8.) s legujabban Marczali (A magyar nemzet tört., I. 36.) ugoroknak tartja a K.-at s azt állítja, hogy vogul, vagyis finn nyelvelemet ők vittek a magyarba. Vámbéry (A magyarok eredete, 76-77.) ilyen nagy nyelvi hatást már csak azért sem tulajdonít a K.-nak, mert csak egynyolcadát tették a magyarságnak, s nemzetiségük kérdését pusztán Konstantinos rövid tudósítására támaszkodva, ez idő szerint eldöntetlennek tartja. Kuun (Relationum, I. 121.) a K.-at egynek tartja Ibn Foszlán kara-kazáraival, kik kabar nevöket valószinüleg akkor vették föl, mikor három törzsükkel a magyarokhoz csatlakoztak, elnevezésüket azonban nem a magyaroktól kapták; ettől különben is függetlenül van meg e név a kaukázusi Kabar-dahban, a bihari Kabában s az 1229. említett «Petrus Kaba de Kazar» nevében. (Kaba és Kaza helynevekben az r betü lekopott.) Munkácsi szerint (Ethnographia, 1895, 8. 1.) a legcsekélyebb adatunk sincs arra, hogy a kazárok, illetőleg K. ugorok voltak; ugorok maguk a magyarok, kikhez valamely bolgár és mongol törzs révén került a nyelv török elemeinek nagyrésze. A Kiev alatt a magyarokkal egyesült kunokat többen, p. Katona (Hist. ducum, 81.); Jerney (Keleti utazás, I. 86.) és Szabó Károly (Vezérek kora, 57. és m. akad. Ért., I. 126-130.) K.-nak tartották, kiknek nyelve a magyarokétól csupán szójárásban különbözött. Ezek a K., kazárok v. kunok Szabó Károly szerint Ede és Edömér vezetése alatt Magyarországban Kozár és Kozárd nevü helységekben telepedtek meg. De ez csak annyi mutathatna, hogy Konstantinos kabarjai s a Névtelen kunjai egy hadtestben vettek részt a honfoglalásban s hogy szállást egymás szomszédságában nyertek. Szabó Károly (Uj Magy. Muzeum, I. 833.) és Kállay (Magyar-kozár kapcsolatok, u. o. II. 227.) szerint a kabar szó kóbort, nomádot jelent, mig Horvát István a Kaukázus É-i lejtőségén levő Kabardah lakosait érti alattuk. Kállay (az idézett h. 218.) azt hiszi, K. ismételve csatlakoztak a magyarokhoz, vagyis hogy a kazár belháboru után kivándorolt 7 nemzetség szintén kabar lett volna. Pedig a kronologiai rend is azt gyaníttatja, hogy ez a hét nemzetség voltakép a Kievnél meghódolt hét kun csapat volt s hogy Konstantinos ekként Anonymus tudósítását megerősíti. (Ez ellen Kuun, I. 127.) Konstantinos idejében a K. még beszélték ősi nyelvöket, de már a magyart is és csak a tájszólások tüzetesebb vizsgálata után derülhet ki egykor, valóban a palócok közt kell-e keresni utódaikat.
